Minden napra egy bejegyzés, vagy mi folyik itt?!

"Ugyanez a hatás léphet fel akkor is, ha a szülők, nevelők vagy a környezet nevelési elveikkel úgy hatnak a gyermekre, hogy az a gyengédséget sutának és nevetségesnek találja.Nem ritka eset, hogy a gyereket egyenesen rávezetik, hogy a gyengédséget a nevetségességesség benyomásával kötik össze. Különösen azoknál a gyermekenél van ez így, akikből gyakran gúnyt űznek. Ilyeneken az érzelmektől való iszonyodás vesz erőt, melynek következtében a gyengédségnek, a mások iránt való szeretetnek minden rezdülését nevetségesnek, férfiatlannak tekintik, olyannak, mely őket mások uralmába hajtja, és mások szemében lealacsonyítja. Ezek azok az emberek, akik már gyermekkorukban határt vontak minden leendő szeretetviszonyuk elé. A szeretetnélküliség, mely később szigorú nevelésben folytatódik. azt eredményezi, hogy az ily környezetben felnövő gyermek ezeket a rezdüléseket magába zárja, és elkedvetlenedve, elkeseredve és megrémülve, lassanként visszavonul környezetének kisded köréből, holott annak megnyerése és lelki életbe való beillesztése legfontosabb volna számára."

/Alfred Adler : Emberismeret/

"Nyilvánvaló, hogy azok a gyermekek fejlesztik ki erősebben fantáziájukat, akik az életet ellenséges szemmel nézik. Ezzel a beállítottsággal többnyire együtt jár az előrelátás felfokozása. Gyenge gyermekeknek, akiknek az élet nemigen kedvez, erősebb fantáziájuk, és nagyobb a hajlamuk arra, hogy álmodozással foglalkozzanak. Ennek következtében gyakran olyan fejlődési állapot jön létre, melyben a gyermek fantáziáját hívja segítségül, reális életből kiosonjon, egyben fel is használja azt a reális élet elítélésére. A fantázia hatalmi mámorává válik annak az embernek, aki az életadta alacsony helyzetből fel akar emelkedni."

/szintúgy/