Gyász

Helló mindenki!

Ezt a bejegyzést azért írom, mert tegnap éjjel megtudtam, hogy elhunyt Michael Jackson 50 éves korában.
Kiskoromban nagyon szerettem a számait, a Billie Jean-t hallgattuk egyszer nagynénémnél, emlékszem. Amikor átkapcsolták a rádiót, sírni kezdtem, de annyira sírtam, hogy nem tudtam elmondani miért sírok, ezért nem tudták visszakapcsolni nekem.
Valamivel később az earth song-ról úgy magyarázta el nekem édesapám, hogy miről szól, hogy ő nem tud angolul, és akkor még én sem tudtam, sőt, akkor talán még értelmezni sem nagyon tudtam volna magamtól. Nagyon tetszett. Imádtam az állatokat, és szerettem Michael Jackson-t.
Amikor megnéztem a Thriller klipjét, akkor kijelentettem, hogy ez a világ legjobb klipje. Akkor tíz sem voltam még, lehet, hogy ezzel most nem értenék egyet (mert az Earth Song pl jobb talán:P), de már akkor is szerettem a horrort, különös tekintettel a vérfarkasokra. Azóta is, akármikor elkezdem nézni a 13+ perces klipet, nem bírom ki, hogy ne nézzem végig.
A you rock my world című nóta már az a típusú volt, amit berakott valamelyikünk a lakásban, kinyitotta az ablakot, majd lent a ház mögött együtt énekeltük sokan. Sokszor órákat fociztunk úgy, hogy ment pár szám berakva, köztük a you rock my world. Az emberről magáról sok rossz hír terjengett, de sosem érdekelt. A zenét a zenéért szeretem, ez nem fog soha megváltozni. Ahogy nem érdekel az, hogy Marilyn Manson felszedett néhány kilót, úgy az sem érdekel, hogy Michael Jackson-t mivel perelték be. Talán csak annyiban érdekel, hogy a perek kikészítették az idegeit, s ez is közrejátszott abban, hogy testileg, lelkileg teljesen tönkrement. Egy olyan ember ment tönkre, aki gazdaságilag abba ment tönkre, hogy a vagyonának jórészét afrika megsegítésére fordította...
Nade nem ez a lényeg. Három éve kezdődött el az az időszakom, amikor elkezdtem meghallgatni az albumokat, és a zsenialitást képtelen voltam nem észrevenni. Aztán sokat táncoltunk is rá, sokat hallgattam az egyetemi évek alatt.
Aztán most egyszer csak meghalt, a visszatérése előtt, bár az új koncertekre 1 millió jegy elfogyott, esélytelen lettem volna eljutni akármelyikre is...
Most nincs kedvem gothicozni sem, pedig régóta várom, hogy nyár legyen, és ráérjek. Egyszerűen csak nézem a klipeket, hallgatom a számokat, nézem, ahogy nyomja a moonwalkot, meg ahogy próbálják utánozni, olvasom a videók alatt a kommenteket, olvasgatom, hogy milyen pletykák terjengtek róla, s közben nem gondolok semmire... az égvilágon semmire, csak nézek ki a fejemből, és ürességet érzek odabent. Azt hiszem, nálam ilyen a gyász.

Amikor meghalt Elvis Presley, meghalt a rock'n'roll. Amikor meghalt Jimi Hendrix, meghalt a rock. Amikor meghalt John Henry "Bonzo" Bonham, és feloszlott a Led Zeppelin, meghalt a hard rock. A Notorious BIG halálakor hallani lehetett, hogy "There's only one crown..." és az bizony el lett temetve Biggievel, meghalt a hip-hop. Dimebag Dirrel halálakor magával vitte a sírba a metal-t is.
Most Jackoval a legnagyobb műfaj, a pop halt meg.

R.I.P. MJ