Amikor meghalt Michael Jackson, akkor másnap megjelent egy vicc a Naplóban (veszprémi napilap):
-Tudod mi az abszolút lehetetlen?
-Na mi?
-Beverni Michael Jackson orrát.
Namost az egy dolog, hogy Jacko bőven lapzárta után halt meg, de ez így azért mégiscsak morbid:D.
Na egy találóskérdés az elejére:
Mi vethet véget 10 másodperc alatt a gyásznak?
Na igen.
Pénteken este felmentem Pestre, egy cimborámmal iszogattunk egy jót az Akácfában, majd reggel korán indultunk a busszal Tatabányára. Ott kiélveztem a WC minden gyönyörét, de ez el is várható 150 forintért (tudniillik annyiba került). De legalább kedves volt az "eladó". Mint megtudtam, Tatabánya lakossága 75ezer fő. Innen hamar továbbmentünk Tatára, a buszon még nem tűnt fel, hogy milyen sok az imba lány Tatán.
Tatán összefutottunk egy másik pajtásunkkal, majd Mátyás király kedvenc vadászkastélyán keresztül (amit egyébként egy imba vizesárok vesz körül) lesétáltunk az Öreg tó túlpartjára a Vágóhídra, ami a kikötőnek a becses neve.
Eztán csakhamar azon kaptam magam, hogy egy kisebb nagyobb problémát kell megoldanom, át kell ugranom a partról egy motorcsónakra. Megoldottam, aztán ahogy beindult a motor, jött az a bizonyos Summer Jam-es 10 másodperc:D Valami eszméletlen királyság volt, de akkor még ebben a laza menetben is kapaszkodtam, ahogy bírtam. (Igazából a Summer Jam-ben kb 1 másodpercig mutatnak motorcsónakot, de akkor azt hittem, hogy több van benne:D)
Aztán az már az imbulás legközepe volt, amikor a különböző kikötőállomásokat rendszeresen motorcsónakkal közelítettük meg. A tó kerülete 9 km, és ebből kb 6 kilométeren volt körbe a rendezvény. Hát amíg az átlagember ezen a 6 km-en belül sétálgatott a helyszínek között az iszonyat durva tízezres tömegen átverekedve magát, addig mi kb. 5 perc alatt tettük meg a legnagyobb távot motorcsónakkal. Kiszálltunk enni egy báránygyrost, amit a biztonság kedvéért az állatsimogatóban a bárányokat simogatva fogyaszthattunk el stílusosan:D
Aztán kivittük a vitorlást, amire a felszállás az teljes horrorsokk volt kezdetben. Viszonylag jó szélben vitorlázgattunk, de aztán szélcsend lett, és villanymotorral mentünk ki.
A tavon ment körbe körbe az Ajtony, egy dízelmotoros sétahajó, amin az emberek jó magyar forintokért megnézhették a partvidéket. Estére a felvonulásra azonban fel kellett díszíteni, és hát ez a mi feladatunk volt. Motorcsónakkal odamentünk hát, menet közben átszálltunk rá, és a tetején elkezdtünk villanytszerelni. Hiányoztak alkatrészek, de teamspeak segítségével odahozattuk motorcsónakkal. Ennek ellenére azért öt kört mentünk az Ajtony tetején, mire kész lett, és addigra sem lett tökéletes. Itt bizony a kikötési pontoknál már dobáltuk a pózeroláspróbákat, de a hajó teteje annyi pluszot adott, hogy mindenkinek simám meglettek. Itt már számtalan imba lány szállt fel a hajóra, a kikötőben nem lehetett dolgozni, ezért kénytelenek voltunk a szemünket legeltetni... Ááá az a zöld egyberuhás...(*ráharap az alsó ajkára*)
Tehát mint mondtam, az Ajtonyt az esti felvonulásra, a sötétre díszítettük fel. Közben feldíszítették a többi csónakot, motorcsónakot, kalózt, vitorlást, dízelhajót is, így minden iszonyatmód imba lett estére. A hajók orrában fémvázas, valami átlátszó, vatta szerű ruhaanyaggal borított hattyúk trónoltak, melyeknek belsejében izzók voltak, így az egész világított. A kezünkben multifunkciós villogó mikrofonok, partivillogók voltak, na meg a legendary buzis delfinek:D A hajók még színes égőkkel meg mindenféle fényes biszbaszokkal voltak feldíszítve.
Bár tudtuk, hogy iszonyatmód imbák vagyunk, eleinte elég idétlenül álltunk a motorcsónakon, miközben lassan mentünk körbe. Aztán megmutatta Tomi, hogy hogyan kell lassan és méltóságteljesen integetni (*óriási szakadás*), és lejjebb halkítottuk a rádiót is, hogy ne hallja a tömeg a teamspeaket, és egy csapásra minden megváltozott. Már igen méltóságteljesen integettünk a tó körül felgyülemlett több tízezres tömegnek.
Aztán rájöttem, hogy a "Fényöljé!" nem rég kialakult nagyszerű köszönés/jókívánság/felszólítás (vagy amit akartok) több mint tökéletesen jellemzi a helyzetet, utána Sanyi nagyszerű pózait a hajó tatján a tömegnek szóló "Fényöljé!" utasítással kísérte a haj mannschaftja, s a part barátibb szakaszain, ahol gyorsabb felfogású emberkék ültek, csakhamar visszahallottuk a csatakiáltást. Akiknek nem sikerült megérteni, hogy "Fényöljé!" (ami egyébként még így leírva is nehezen értelmezhető, nem hogy 50 méterről ordítva), azok mást kiabáltak vissza, pl. azt, hogy "Váááá!", vagy egy 10-12 év körüli kislány azt, hogy "Nagyon jók vagytok fiúk!" :D. Aztán a következő körre már nem csak a mi hajónkból szólt a "Fényöljé!", hanem máshonnan is, ám ők kevésbé szögediesen a "Fényeljé!" kifejezést skandálták. Az egész iszonyat imba volt, definíciószerűen.
Pár kör megtétele után kicsit arrébb hajóztunk, és jött a tűzijáték, amit a tó fölé lőttek, s mi egy hajóból néztük végig (imba). Annak ellenére, hogy úgy hallottam, hogy a társadalom intelligenciája mérhető azzal, hogy mennyire szeretik a tűzijátékot, nekem nagyon tetszett, és volt több olyan lövet is, amilyet még egyáltalán nem is láttam (imba lila pillangók). Az Eötvös gimnázium a tó partján van egy nagyobb dombon, körülötte pedig erdő terül el elég magas fákkal. Oda jártak a srácok. Ahogy ki volt világítva, körülötte teljes sötétség, a fák eltakarták az épület alját, mögötte kb az épület fele látszott ki, és a világító (fénylő, hogy stílusosak legyünk) épületet a tűzijáték füstje árnyékolta be. Veszélyesen nézett ki, sajnáltam, hogy a fényképezőgépet elfelejtettem elvinni.
Este egy nagyon királyos kis sütögetés meg vacsorázás volt, elfogyott 10 kg kolbász, 4 kg virsli, meg 6 kg hús. Aztán egy laza kis sörözgetés után kezdődött a "vonatozás". Itt most (kivételesen) nem a zsuzsivonatra kell gondolni. Ez a dolog úgy néz ki, hogy éjjel 1kor, vaksötétben, kivilágítás nélkül megy egymás mögött négy motorcsónak, és az első mutatja az utat, az utolsó meg szopik, mert akkora hullámok vannak, hogy a motorcsónak kb. pattog a vízen, és elég vadul kell kapaszkodni. Itt volt egy két halálfélelmes pillanat. Egy jó órát mentünk így a tavon keresztbe kasul, időnként körbe-körbe kétméteres hullámokat keltve a kör közepén, s komolyan igénybe vette az embert. Figyelni és kapaszkodni kellett az utasnak is, hát még a vezetőnek. Itt azért megjegyezném, hogy a csónakokban lévő korosztály az 5 évtől az 55 évig mozgott kb (de lehet, hogy 55-nél még idősebbek is voltak:D) Ezután még söröztünk meg beszélgettünk egyet, aztán indultunk aludni Tomiékhoz, mert másnap reggel vitorlásverseny volt.
Reggel a verseny meglehetősen érdekesen zajlott, mert nem nagyon volt szél. Így a Kajárral, ami egy elég nagy vitorlás, nagyon nehezen haladtunk, a kalózok (kis kétszemélyes vitorlások) már a rajtnál bőven lehagytak minket, és hát a kétkörös versenyen (aminek a határait, a bójákat egyébként mi raktuk ki reggel motorcsónakkal:D) egy negyed kört tudtunk megtenni motoros rásegítés nélkül:D Ki-kikötöttünk a parton, ahol pecséteket kellett szerezni, ezért azonban a legénységnek innia kellett - általában rumot. Meg kell hagyni, nem könnyű a kalózok élete, elég emberpróbáló volt az a rum, főleg így kísérő nélkül. Közben egy-egy motorcsónak vezetőjének ordibáltunk, hogy "Huligááááán!" Végül mi abbahagytuk a versenyt az első kör után, mert nem volt szél, és az eső is elég rendesen el kezdett esni. Három csapat ért be, ebből Diniék kicsit megkésve már szakadó esőben, de megmentették a versenyt, mert nélkülük nem lett volna meg a három díjazott:D Emiatt megkapták a fair play díjat is. A Teknősdíjat, ami a leglassúbbnak járt, és rendes szélben a mi nyereményünk lett volna, nem lehetett kiosztani, mert a tizenegynéhány csapatból csak hárman mentek két kört:D Egyébként a résztvevők egy baráti kört alkottak, tehát nagyon jó hangulatban telt az egész. Volt akit húztunk, mert csak mi találtuk meg rendszeresen, hogy merre van viharos szél, ahol gyorsan lehet haladni (mások azt pletykálják, hogy mi beindítottuk a motort, ami nem szabályoss, és ezért voltunk gyorsak, de ezt mi természetesen tagadjuk:D)
Aztán Bojtornak Capoiera fellépése volt (vagy hogy kell leírni) szóval itt volt kocsival, és elvitt Fehérvárra, így megkímélt az öt óra buszozástól. Ezt köszi neki.
Na ilyen volt egy ötcsillagos hétvége, aminek az
(élvezet/elfogyasztott alkoholmennyiség)
aránya messze a legjobb volt eddigi életem során (mármint az első napot tekintve, a másodikon ott azért folyt a rum).
Másoknak is kívánok sok ilyen zsírosságos hétvégét.
Csákós
Helló mindenki!
Ezt a bejegyzést azért írom, mert tegnap éjjel megtudtam, hogy elhunyt Michael Jackson 50 éves korában.
Kiskoromban nagyon szerettem a számait, a Billie Jean-t hallgattuk egyszer nagynénémnél, emlékszem. Amikor átkapcsolták a rádiót, sírni kezdtem, de annyira sírtam, hogy nem tudtam elmondani miért sírok, ezért nem tudták visszakapcsolni nekem.
Valamivel később az earth song-ról úgy magyarázta el nekem édesapám, hogy miről szól, hogy ő nem tud angolul, és akkor még én sem tudtam, sőt, akkor talán még értelmezni sem nagyon tudtam volna magamtól. Nagyon tetszett. Imádtam az állatokat, és szerettem Michael Jackson-t.
Amikor megnéztem a Thriller klipjét, akkor kijelentettem, hogy ez a világ legjobb klipje. Akkor tíz sem voltam még, lehet, hogy ezzel most nem értenék egyet (mert az Earth Song pl jobb talán:P), de már akkor is szerettem a horrort, különös tekintettel a vérfarkasokra. Azóta is, akármikor elkezdem nézni a 13+ perces klipet, nem bírom ki, hogy ne nézzem végig.
A you rock my world című nóta már az a típusú volt, amit berakott valamelyikünk a lakásban, kinyitotta az ablakot, majd lent a ház mögött együtt énekeltük sokan. Sokszor órákat fociztunk úgy, hogy ment pár szám berakva, köztük a you rock my world. Az emberről magáról sok rossz hír terjengett, de sosem érdekelt. A zenét a zenéért szeretem, ez nem fog soha megváltozni. Ahogy nem érdekel az, hogy Marilyn Manson felszedett néhány kilót, úgy az sem érdekel, hogy Michael Jackson-t mivel perelték be. Talán csak annyiban érdekel, hogy a perek kikészítették az idegeit, s ez is közrejátszott abban, hogy testileg, lelkileg teljesen tönkrement. Egy olyan ember ment tönkre, aki gazdaságilag abba ment tönkre, hogy a vagyonának jórészét afrika megsegítésére fordította...
Nade nem ez a lényeg. Három éve kezdődött el az az időszakom, amikor elkezdtem meghallgatni az albumokat, és a zsenialitást képtelen voltam nem észrevenni. Aztán sokat táncoltunk is rá, sokat hallgattam az egyetemi évek alatt.
Aztán most egyszer csak meghalt, a visszatérése előtt, bár az új koncertekre 1 millió jegy elfogyott, esélytelen lettem volna eljutni akármelyikre is...
Most nincs kedvem gothicozni sem, pedig régóta várom, hogy nyár legyen, és ráérjek. Egyszerűen csak nézem a klipeket, hallgatom a számokat, nézem, ahogy nyomja a moonwalkot, meg ahogy próbálják utánozni, olvasom a videók alatt a kommenteket, olvasgatom, hogy milyen pletykák terjengtek róla, s közben nem gondolok semmire... az égvilágon semmire, csak nézek ki a fejemből, és ürességet érzek odabent. Azt hiszem, nálam ilyen a gyász.
Amikor meghalt Elvis Presley, meghalt a rock'n'roll. Amikor meghalt Jimi Hendrix, meghalt a rock. Amikor meghalt John Henry "Bonzo" Bonham, és feloszlott a Led Zeppelin, meghalt a hard rock. A Notorious BIG halálakor hallani lehetett, hogy "There's only one crown..." és az bizony el lett temetve Biggievel, meghalt a hip-hop. Dimebag Dirrel halálakor magával vitte a sírba a metal-t is.
Most Jackoval a legnagyobb műfaj, a pop halt meg.
R.I.P. MJ
Hajó!
Tegnap visszaolvastam ezt a bejegyzést, meg történt azóta néhány dolog, ami megerősített abban, hogy ez a gondolatmenet, és azok a dolgok, amikről a bejegyzés szól egyrészt valóban léteznek, másrészt saját érdekemben érdemes velük foglalkoznom, komolyan vennem. Itt persze most nem a versidézetről van szó, hanem arról a gondolatról, amit az elején leírok. A változás szeléről. Arról, amit csak nagyon kevesek érthetnek még közelibb ismerőseim közül is - de hát éppen ez az amiről az egész szól.
Ma digitet kellett volna tanulnom, de ehelyett inkább kalandoztam egyet youtube-on, s bár ez ábszolúte nem újdonság, tulajdonképpen jobban meglepődök, ha nem ez történik, mintha ezt csinálom a megszokott módon, ennek ellenére most kicsit szarul érzem magam, hogy korán keltem, aztán megint elvertem a fél napot semmire.
Nahát vad vitorlázgatásaim során, miközben próbáltam megzabolázni a youtube viharos vizeit, rátaláltam a diablo 2 lord of destruction nevű játéknak arra a bejátszására, amikor Bhaal, a pusztítás ura megérkezik a barbárok erődje alá, s a barbárok küldöttje kijön elé szólni.
Hogy hogyan találtam meg a videót, az egy elég egyszerű történet, van egy cimborám (pff:D) aki ezt akár fél órán át képes lenne mesélni, de tulajdonképpen beírtam youtube-ba, oszt annyi.
Lényeg, hogy az arc kijön, és mondja Bhaal-nak, hogy te ugyan nem kelsz itt át, azonnal takarodj vissza a pokolbéli démonjaiddal együtt oda, ahonnan jöttetek, mert mi itt aztán nem engedünk át téged.
Erre mondja Bhaal, hogy "I shall take your position into consideration." Azaz álláspontod megfontolás tárgyát fogja képezni. Aztán valami kis fekete mágiával szétrobbantja szegény gyereket cafatokra, majd hozzáteszi: "Well, it seems your terms are not acceptable." azaz: "Nos olybá tűnik, a feltételeid elfogadhatatlanok." s ezután pokoli kacajban tör ki.
Na valami ilyesmi.
Lényeg tehát:
I shall take your position into reconsideration.
Aztán majd jön a többi is biztosan:
Well, it seems your terms are not acceptable.
És igen! Nálam is lesz pokoli kacaj.
Walkie-Talkie
