This is the end of everything

Na igen. Most véget ért valami, aminek a kezdete nem volt méltó arra, hogy megírjam. Nyilván az volt egyébként, csak újabban jellemzően nem írom meg, ami történik. Ezúttal sem fog msn utónévbe kerülni a blogom címe, az az egy garantált.
Na szóval, véget ért, jól ért véget, és ettől most iszonyúan boldognak kellene lennem. Részben az is vagyok, de hát ez édes kevés... Hogy mihez, azt találja ki a kedves olvasó.
Igen, ez a név "Tubi" megváltoztatott sok mindent. Az ember szemléli egyféleképpen a dolgokat, s nyilván tudja, hogy amit csinál, abban mit szeret - hiszen ha nem lenne mit szeretni egy adott dologban, akkor nem csinálnám... s ezzel értelemszerűen nem vagyok egyedül.
Léteznek olyan személyek, illetve történések, események, amelyek alapjában változtatják meg a dolgokról alkotott képedet. Úgymond kiszürcsölik belőle az utolsó csepp nedűt is, amiért élvezted a használat utáni edény kinyalogatását. Mert hát nyilván volt okod rá, hogy nyalogattad az edényt, rugkapáltál, s tudtad, hogy ez így nem mehet örökké, s azt is tudtad, hogy el fog érkezni a pillanat. Csupán arra voltál képtelen, hogy megjósold, hogy mit hoz a pillanat, hogy miben lesz más minden.
S most, hogy megtudtad ezt is, nem lett semmi sem jobb, sőt egyfajta hiányérzet alakult ki, amit valamivel be kell töltened...
De persze ez sem olyan egyszerű, hiszen egyrészt a dolgok nem állnak meg egyik napról a másikra, másrészt ha mégis hirtelen ér véget valami, akkor azt jómagyar reál értelmiségi szemléleted megköveteli, hogy megmagyarázd magadnak a történések miértjét, mibenlétét...
Örömök övezik persze ezt az állapotot, melyek nem elhanyagolhatók, de ennek ellenére létezik egy eldöntendő igen-nem alapú kérdés, mely Grasshoff féle hasonlósági szám módjára határozza meg a helyzetet egyértelműen. Ez a kérdés pedig arra irányul. hogy a bebaszás gondolkodásra késztet, vagy pedig csak a felszabadult, vidám mulatozást váltja ki belőlem. Erre sajnos egyértelműen a gondolkodós válasz a helyes, egyéb esetben most nem lennék itt, nem írnék.

Jellemző kérdés továbbá a hogyan tovább? s az, hogy ezt nem hogy egyértelműen, de még csak körvonalakban sem tudom megválaszolni, az probléma, mindenképpen baj. Nem mintha ezen törném az agyam, vagy feltétlen nyilatkoznom kéne a kérdést illetően, de csak felmerül, és hosszas gondolkodást vált ki, melynek eredménye nem haladja meg a "hallod, fogalmam sincs" szintet. Ez pedig egyrészt elkeserítő, másrészt elgondolkodtató.

Lényeg, hogy egyéb dolgok mellett vége a vizsgaidőszaknak.
Emellett még azt emelném ki, hogy valószínáleg már csak egy triumvirátus maradt, és felesleges szerteszét nézegetnem egy negyedik tagért... Sőt talán a mi szemléletünk az értelmetlen, vagy túlzó... ez jelen esetben mindegy, egyelőre nem tágítok, és nem tudom elképzelni, hogy valaha is nyitni tudnék a témában, túl szilárdak az elképzeléseim.
A triumvirátus is persze csak ideális eset, tökéletes esetet tekintve talán egyedül vagyok.... Kicsit az agyamra ment a hőtan, ez most nyilvánvaló... Talán egy sört még leküldök, nagyon nagy lett a csend... VAlami hibádzik, de ez nyilván lejött az eddigiekből is, és részben ezért hagyom meg nagybetűnek az A-t is a "valami" szóban a mondat elején.
Chill, peace, és csákós mindenkinek