Fényöljé Vol. II.

Tegnap előtt és tegnap rendeztük meg a IV. Szárnyatlan Pegazus Szerepjáték Versenyt, ami eszméletlen jól sikerült. A Munchkin versenyen soha nem látott, "horribilis, indokolatlan mennyiségű" ember jelent meg, és kívülálló szemmel mindenki nagyon jól érezte magát. Annak ellenére, hogy túlságosan soknak tartottam a nyereményekre költött összeget, de amikor láttam az eredményhirdetésen a nyertesek örömét, azonnal elmúlt ez az érzésem.

A tegnapi M.A.G.U.S. modulversenyünkön 7 csapat jelent meg, ami ugyan kicsit alulmúlta az általunk tervezettet (de még az általunk vártat is:D), de így is nagyon élvezetes volt.

Jómagam a 42 csapatának meséltem, amiben "horribilis, indokolatlan mennyiségű" lány volt, hatan voltak, amiből 3 lány volt. Nagyszerű hangulatban telt az egész nap, és óriási "szerepjátékos" poénok születtek. Kezdő létükre nagyszerűen játszottak a játékosok (sőt, úgy általában is, hiszen a csapat a második helyre navigálta a Nalvora Cayanar-t), az egyik legviccesebb goblin alakítást láttam, az általam látott eddigi legjobb női játékos volt nálam, és hát a hangulat nagyon jó volt végig, Rékának konkrétan fájt a hasa a röhögéstől:)
Néhány gyöngyszem:

(A nemes bárd kisasszony szeretkezik a herceggel:)
Réka: Mi van legalul?
Valaki a csapatból: Hát először te...
----------------------------------------------------------------------------------------------------
A kocsmában beszélget az Arel pap és egy aszisz katona:
KM: Elvágták a torkát, a legénység találta meg szegényt az istállóban holtan.
Ricsi: Igyunk az egészségére!
----------------------------------------------------------------------------------------------------
Romantikusan táncol és énekel a herceg és a nemes bárd kisasszony:
KM: A herceg közelebb húz magához, magához szorít, és megcsókol.
Réka: Hercegem, tudod, hogy a hajód körül gyerekek úszkálnak darabokban?
----------------------------------------------------------------------------------------------------
A herceg bált rendez annak örömére, hogy kiértek a nyílt óceánra. Éppen beszédet tart a népnek,
és mondja nekik, hogy nézzenek ki az ablakokon, és visszanézve láthatják még Ynev partjait.
Közben pár szinttel lejjebb éppen dobják ki az ork hulláját a játékosok.
Ricsi: Ha visszanéznek, vastag vörös csík jelzi, honnan jöttünk.
----------------------------------------------------------------------------------------------------
Ricsi: Ezek ilyen kukásnak néznek ki?
KM: Igen, még láthatósági mellényük is van.
Ricsi: Akkor gondolom nem ők áldozzák fel az embereket...
----------------------------------------------------------------------------------------------------
Ismeretlen: Szelektíven gyűjtötték a halott kisgyerekeket.
----------------------------------------------------------------------------------------------------

Na aztán itt átlényegültünk, és elkezdődött a Fényöljé Vol. II. Alighanem odatettünk még az előzőnek is, "setting the standard", mint a Gildan. Magasra tettük a mércét:D
Csé arconhányta magát, és az a fej amit vágott utána, miközben szilárd hányásdarabok voltak a homlokán, ahogy ott pislogott... hát az valami megfizethetetlen. (Minden másra ott a Mastercard...) Aztán a tánc amit utána lenyomott, meg az "Egy, kettő, hááárom" sem éppen a feledhető momentumok közé tartozik.
Ryz meg Beni faszát birkóztak, ryz csinált is magának szakállat sebből, ahogy végigdörgölte a falat az arcával:D
Az Aszi-féle segges a járólapra... ááá... az nekem fájt.
Aztán volt egy jó kis pipázás, Csé jól lenntartotta a LEVEGŐT vagy 3 percig:D
Pörgettem, amit pörgetni kellett, és gondoskodtam az utánpótlásról is, miután a többiek felmentettek az állásomból:D
Folyott az alkohol illendően, "horribilis, indokolatlan mennyiségben".
Innen is néhány idézet:

Szabi: És még én vagyok, aki nem tudom...

Csé: Bojtor homlokon hányta magát, én meg 100 köbméterre voltam!
erre valaki beszól: "100 köbméterre fényöljé!"

Sámán: Csé, egyél már egy kis kibaszott szart!

Csé: kibaszott gyötrő démon vagyok! Démonúr vagyok!

Laca: Sámán azt mondta gyújtsam fel magam

Csé: én legalább fürjjel, nem papírral.

Aszi: a lábujjamig zsibbad a fejem.

Sanyi: szívrohamod van, geci!

Sámán(miután Csé lent tartja a pipafüstöt egy jó ideje): Vegye már valaki rá, hogy lélegezzen!

Tomi(miközben filmezi, hogy Csé ökörködik): ez megint egy epic movie lesz!

Ismeretlen: Nincsen hányás, csak Csé

Laca: Itt nem rúg be senki!

Beni: aki nem buzi, attól szeretnék kérni szenet!

Laca: nem fogják pörgetni, ez egy kibaszott úttorlasz

Laca(miután megpróbáltuk meggyőzni, hogy jöjjön el attól a szartól, amit pörgetett): ha én elmegyek, ki pörgeti tovább ezt a szart?

Beni: ez itt 3 köbméter, és mi foglaltuk el!

Sámán: itt kell pörgetni?

CS: A bor vegyül a szesszel... legalábbis az édesítőszerrel... mert szerves!

Szabi: "legalább most batikolt a csé pólója"


Röviden ennyi, a buli azt hiszem több, mint elég volt:D
Legközelebb nehezen fogjuk utolérni magunkat, de tavasszal Fényöljé Vol. III.!!!

Egy kis bejegyzés

Az milyen, amikor dolgozol egyik nap reggel hattól a következő nap délelőtt 11-ig folyamatosan 29 órát?
És az milyen, amikor lefekszel egyik nap délelőtt 11kor, felébredsz még aznap este 22-kor, eszel egyet, visszafekszel 23-kor, és alszol tovább reggelig összesen 19 órát?

Hát külön külön is zsír lehet, de így egyben egyszerűen zseniális:D
zsírkirály 48 óra FTW!

Nade komolyan! Néha azért kell egy egy olyan nap is, amikor csak 1 órát vagy ébren:D

Duffchy féle ének:

"29 óra munka, -5 óra pihenés, nánánáná szórakozás..."

Vagy ha a két napot vesszük alapul, akkor "29 óra munka, 19 óra pihenés, nánánáná szórakozás..."

Hát ezt már tényleg nem hiszem el!

Eltört a gitárom bakker!

Sok lesz gyerekek.

Ma éjjel a rohadt hideg éjszakában gyalogoltam jópár kilométert Szeged utcáin. A hazaút 2:45-öt vett igénybe az életemből, és valami kibírhatatlan volt. Aztán úgy négy óra kényelmetlen alvás után, ami alatt végig eszméletlenül fájt a derekam, felkeltem, és bementem egy laborra, amiből nem sokat érthettem, mert a tárgyból nem voltam egy előadáson sem, és fogalmam sincs, miről szól.
Eztán elmentem a pluszba, ahol eszembe jutott, hogy találkoznom kell húgommal, aki abban a percben hívott, hogy hol vagyok, mert ugye már egy 5 perce a Batthány téren kellett volna lennem.
Vártam vagy 20 percet a 86-os buszra, ami egyébként 10 percenként jár, és az első megálló előtt már kitömtek az ellenőrök egy 12000,- HUF-os csekkel, de most legalább van bérletem, és szabadon használhatom a 86-os buszt, ami 45 perc alatt ért el a Budafoki úttól a Batthány térig.
Húgom besarcolt egy extra 1000 forintra, amiért 1 órát várt rám, de nem akadékoskodtam, nem szomorkodtam emiatt, mert legalább leestem a mozgólépcsőn, és most még jobban fájhat a lábam, mint eddig az izomláztól, és így legalább már végképp nem tudok menni.
Este megbeszéltük, hogy egy halom dolgot nem fogunk tudni megoldani a bulikkal kapcsolatban, eztán bementünk Old's-ba, ahol érdekes módon olyasmi zenék mentek, amik a mi profilunkba tartoznának, ezzel is igyekezve csökkenteni a mi bulink flessét.

A végére pedig hadd idézzem spanom, Pusztai Csilla levelét a Bosch Hungary-től:


"Dear Mr.Arany,

Thank you for your application and for taking time for the interview.

I regret to inform you that we selected another candidate whose qualifications are better matched the requirements of our position.

Please accept our best wishes for your future employment.

Best regards,

Robert Bosch Kft., Human Resources
H-1103 Budapest, Gyömrői u.120."

Ezek után hova tovább gyerekek? Mit tudok ennél jobban csinálni? Ezek után hogy legyen kedvem leülni megtanulni valamit? Hogy legyen kedvem utánaolvasni valaminek, hogy jobban megértsem? Hogy álljak hozzá pozitívan a laborokhoz, vagy akármihez?

Ennyit a BME-s képzésről gyerekek. Ennyit arról, hogy itt minőségi oktatás van, meg arról, hogy a mechatronikai mérnökök milyen tápok. Ennyit arról, hogy a gépészkar presztízse a legnagyobb az országban. Ennyit arról, hogy megéri jól tanulni, stb. Ugyanúgy állásproblémák lesznek kezdő diplomásként, ugyanúgy nem fog összejönni semmi úgy, ahogy szeretnénk. Találtak helyettem valaki jobbat, ahogy később is találni fognak. Kitörölhetem a BME-s képzéssel a valagam.
Azt hittem, legalább szakmai téren érek valamit, ha semmi másban nem vagyok jó, semmi másban nincsenek sikerélményeim. Hát szakmailag sincs. 16 céghez jelentkeztem, csak olyanokhoz, akiknél fel volt tüntetve, hogy fogadnak embereket részmunkaidős állásra. Ebből 5 méltatott arra, hogy válaszolt a levelemre. Kettő mondta, hogy nem kellek nekik, három kért önéletrajzot. Ebből az egyik mondta az önéletrajz után, hogy nem kellek, a másik mondta, hogy elteszi az önéletrajzomat, hátha később lesz valami, a harmadik vissza sem írt rá semmit. Aki pedig félretette, majd később megint elővette, az interjú után jelezte, hogy le vagyok szarva.

Szart sem érek, és ebből most már mocskosul elegem van.
Kurvára. Cefetül. Gecire. Kibaszottul.

I can only hurt

Elegem van ebből az egész szarból gyerekek. Hogy hihettem azt eddig, hogy van kivétel??? Gecire nincs bazdmeg, és amikor választani kell akkor rohadtul szarul választasz. Mert gyenge vagy basszus, mint a fingárnyék, senki vagy. Vagyis legalábbis én az vagyok. Szikla bazdmeg. Az ott van, ha kell, ha nem. Valami ilyesmit kéne. Elegem van ebből az egész szarból. Nem elég, hogy alapból nem rám tervezték, de még azon felül sem azt csinálom amit kéne. Bele kell szarni aztán annyi. És ez fog történni, innentől elegem van az egész szarból bazmeg.

Igazság meg mittudomén?! A nagy lófaszt! Szopom a faszt day and night. (Na ezt jhól meg is hallgatom!). És gecire igazam lesz, akármit is mondtok vagy gondoltok.
Hoho! Is your last chance! Don't miss!
LOL
Az én last chance-em mikor volt?! Elillant a pucsába. DE leszarom, nem érdekel. Csak figyelmen kívül lehet hagyni ezt is, mint ahogy oly sok mindent figyelmen kívül hagytam már, hogy elkerüljem a SN part1. állapotot. De aztán lehet, hogy csak a coke hiánya választ el tőle. Ami pedig nem egy nagy szakadék.

Nem lehet mindig mindent ugye. Néha szopni kell a faszt is. Nade azt sem lehet mindig bazzeg. Nem lehet mindig a faszt szopni. Nade valaki mégis így nyomja, példának okáért én. Ma is szoptam egy kis faszot, hogy teljes legyen az este. Túl egyszerű lett volna itthon maradni, és értelmesen eltölteni, ahogy azt elterveztem.

Nade kerítek egy kis barnakenyeret, aztán zsír lesz minden. Vagy ha nem is minden, legalább nem leszek éhes. Bekötözöm magam, aztán that broken arrow was a part of me.

This is pretty much my life

Haraggal, bánattal, gyűlölettel, félelemmel, dühvel, közönnyel és mindennel együtt:

"I know it's over
And it never really began
But in my heart it was so real
And you even spoke to me, and said :
"If you're so funny
Then why are you on your own tonight ?
And if you're so clever
Then why are you on your own tonight ?
If you're so very entertaining
Then why are you on your own tonight ?
If you're so very good-looking
Why do you sleep alone tonight ?
I know ...
'Cause tonight is just like any other night
That's why you're on your own tonight
With your triumphs and your charms
While they're in each other's arms..."

/The Smiths : I know it's over/

New

The axe, the bottle and the rope
The feeling there really is no more hope
The thought of the great unknown
And facing it alone
The dark, the silent and the cold
The feeling I have come to the end of my road
Yes, these are the things I spend
My remaining moments with

And the wind blows through my heart
Shivers me one last time
As I now reach out in the dark
No one there

Why did it have to be so hard
For us to live our lives
Again I reach out in the dark in despair

The desperation and the snow
The feeling of finally coming back home
The melancholy and the hole in the soil so hard and cold

And the wind blows through my heart
Shivers me one last time
As I now reach out in the dark
No one there

Your love for me, my love for you
Things we somehow managed to lose
Now there´s only the ruthless wind
To blow right through
It freezes my heart, my desperate heart
It freezes my heart, my desperate heart
It freezes my heart, my desperate heart
To think we both will die alone

And the wind blows through my heart
Shivers me one last time
As I now reach out in the dark
No one there

Well it's a hard pill you have to swallow when you find out what the blues is all about

http://rapidshare.de/files/47875343/09_-_That_s_What_The_Blues_Is_All_About.mp3.html

Oh you come home one eve'nin'
To nothin' but the four walls
And then ya find your phone been disconnected
You can't even make no call
Ya holler out for your baby, oh, an'she's not there
You look in the closet, buddy, an'you find it's all bare

Oh, that's what the blues is people
That's what the blues is all about
Well that's a hard pill to have to swallow, um!
When you find what the blues is all about

Now listen to this:

I went out to my backyard
Ya know I whistled for my dog [3 whistle sounds]
He ran up under the house, people
Like he didn't even know me at all
Now I hadn't fed him in two or three days
An' he was lookin' kinda thin
Oh, when your dog turn his back on ya, buddy
You know ya haven't even got a friend

That's the blues, people
That's what the blues is all about
Oh it's a hard pill to swallow, um!
When ya find out what the blues is all about

Oh, look out!
Uh!
Oh no!
I think I got 'em!

I went out to my mail box
I got a bunch-a bills that I can't pay
I guess my wife been out shoppin' again
While I been at work all day

I see the man comin' with his tools
Now is he gonna cut off my water?
You know they got my gas yesterday
An' they comin' right back for the lights tomorrow

Ah, that's what the blues is people
That's what the blues is all about
Well that's a hard pill to swallow, buddy
Oh, when you find out what the blues is all about

"I'm a Soulbitch, baby!"

Bezony.

Minden napra egy bejegyzés, vagy mi folyik itt?!

"Ugyanez a hatás léphet fel akkor is, ha a szülők, nevelők vagy a környezet nevelési elveikkel úgy hatnak a gyermekre, hogy az a gyengédséget sutának és nevetségesnek találja.Nem ritka eset, hogy a gyereket egyenesen rávezetik, hogy a gyengédséget a nevetségességesség benyomásával kötik össze. Különösen azoknál a gyermekenél van ez így, akikből gyakran gúnyt űznek. Ilyeneken az érzelmektől való iszonyodás vesz erőt, melynek következtében a gyengédségnek, a mások iránt való szeretetnek minden rezdülését nevetségesnek, férfiatlannak tekintik, olyannak, mely őket mások uralmába hajtja, és mások szemében lealacsonyítja. Ezek azok az emberek, akik már gyermekkorukban határt vontak minden leendő szeretetviszonyuk elé. A szeretetnélküliség, mely később szigorú nevelésben folytatódik. azt eredményezi, hogy az ily környezetben felnövő gyermek ezeket a rezdüléseket magába zárja, és elkedvetlenedve, elkeseredve és megrémülve, lassanként visszavonul környezetének kisded köréből, holott annak megnyerése és lelki életbe való beillesztése legfontosabb volna számára."

/Alfred Adler : Emberismeret/

"Nyilvánvaló, hogy azok a gyermekek fejlesztik ki erősebben fantáziájukat, akik az életet ellenséges szemmel nézik. Ezzel a beállítottsággal többnyire együtt jár az előrelátás felfokozása. Gyenge gyermekeknek, akiknek az élet nemigen kedvez, erősebb fantáziájuk, és nagyobb a hajlamuk arra, hogy álmodozással foglalkozzanak. Ennek következtében gyakran olyan fejlődési állapot jön létre, melyben a gyermek fantáziáját hívja segítségül, reális életből kiosonjon, egyben fel is használja azt a reális élet elítélésére. A fantázia hatalmi mámorává válik annak az embernek, aki az életadta alacsony helyzetből fel akar emelkedni."

/szintúgy/

Élménybeszámoló

Igen, ahogy a címben is olvasható, ez a bejegyzés a VOLT fesztibálról fog szólni (nem gépeltem el, így hívtam kiskoromban!), csak kulcsszavakban.

Vonatlekésés, számlás sörivás, danivalmegismerkedés.
Vonatozás, darabosbor, winni kóla.
Sátorállítás sajátos módon
Delinquent Habits, tequilaosztás, eastsiiide!!!
Ferenc Ferdinánd, Endre király, Raptor (jézusom!)
Nem elférés, 1 óra alvás.
Városlátogatás, CALIFORNIA LOVE, Beatbox
Szabiék, buzisszívszemcsis iwiwgyanús
Kannásbor, Kannásbor, Budget Budget...
Limp Bizkit, dávidfoson, elpreverekedés
Megintváros, domka, cigipapír, amesim
idegenlányokkezérerajzolgatás, bebeaszcsi, sepultura lekésés
JAMES HOLDEN! legfaszább fellépés, hajnalig techno, teltszőke
Dóriék, mértékletes sátor, kannásbor
megintmivan, tanárnénik, manson(=hányadék fos koncert), hajnalig tombolás, voltzáró?
Kata, sajtoslófasz, konzultáció, Szana(úristen:D), vonatút haza, Yakety axe/sax

Na hát kb ennyi, meg amit még nem írok ide.

Egy kis vicc...

Régi viccnek szaga van, szokták mondani, de némelyik annyira zseniális, hogy inkább illata van.
Ez nem ilyen, de azért ide írom: JA?! (Igazából ilyen)


A japán Császár behívja az ország legjobb pilótáját.
- Jó napot , ön a legjobb pilótánk, ezért kap egy vadonatúj repülőgépet.
- Értettem.
- Ön lesz az első kamikaze pilótánk.
- Értettem
- Az lesz a feladata, hogy belevezeti a gépét az ellenségbe, és hősi halált hal.
- Értettem.
- Van kérdése?
- Igen van.
- Tessék.
- Hülye vagy bazdmeg?

Egy kis kiegészítés

Amikor meghalt Michael Jackson, akkor másnap megjelent egy vicc a Naplóban (veszprémi napilap):

-Tudod mi az abszolút lehetetlen?
-Na mi?
-Beverni Michael Jackson orrát.

Namost az egy dolog, hogy Jacko bőven lapzárta után halt meg, de ez így azért mégiscsak morbid:D.

Gyógyír Gothic helyett:D

Na egy találóskérdés az elejére:
Mi vethet véget 10 másodperc alatt a gyásznak?

Na igen.
Pénteken este felmentem Pestre, egy cimborámmal iszogattunk egy jót az Akácfában, majd reggel korán indultunk a busszal Tatabányára. Ott kiélveztem a WC minden gyönyörét, de ez el is várható 150 forintért (tudniillik annyiba került). De legalább kedves volt az "eladó". Mint megtudtam, Tatabánya lakossága 75ezer fő. Innen hamar továbbmentünk Tatára, a buszon még nem tűnt fel, hogy milyen sok az imba lány Tatán.
Tatán összefutottunk egy másik pajtásunkkal, majd Mátyás király kedvenc vadászkastélyán keresztül (amit egyébként egy imba vizesárok vesz körül) lesétáltunk az Öreg tó túlpartjára a Vágóhídra, ami a kikötőnek a becses neve.
Eztán csakhamar azon kaptam magam, hogy egy kisebb nagyobb problémát kell megoldanom, át kell ugranom a partról egy motorcsónakra. Megoldottam, aztán ahogy beindult a motor, jött az a bizonyos Summer Jam-es 10 másodperc:D Valami eszméletlen királyság volt, de akkor még ebben a laza menetben is kapaszkodtam, ahogy bírtam. (Igazából a Summer Jam-ben kb 1 másodpercig mutatnak motorcsónakot, de akkor azt hittem, hogy több van benne:D)
Aztán az már az imbulás legközepe volt, amikor a különböző kikötőállomásokat rendszeresen motorcsónakkal közelítettük meg. A tó kerülete 9 km, és ebből kb 6 kilométeren volt körbe a rendezvény. Hát amíg az átlagember ezen a 6 km-en belül sétálgatott a helyszínek között az iszonyat durva tízezres tömegen átverekedve magát, addig mi kb. 5 perc alatt tettük meg a legnagyobb távot motorcsónakkal. Kiszálltunk enni egy báránygyrost, amit a biztonság kedvéért az állatsimogatóban a bárányokat simogatva fogyaszthattunk el stílusosan:D
Aztán kivittük a vitorlást, amire a felszállás az teljes horrorsokk volt kezdetben. Viszonylag jó szélben vitorlázgattunk, de aztán szélcsend lett, és villanymotorral mentünk ki.
A tavon ment körbe körbe az Ajtony, egy dízelmotoros sétahajó, amin az emberek jó magyar forintokért megnézhették a partvidéket. Estére a felvonulásra azonban fel kellett díszíteni, és hát ez a mi feladatunk volt. Motorcsónakkal odamentünk hát, menet közben átszálltunk rá, és a tetején elkezdtünk villanytszerelni. Hiányoztak alkatrészek, de teamspeak segítségével odahozattuk motorcsónakkal. Ennek ellenére azért öt kört mentünk az Ajtony tetején, mire kész lett, és addigra sem lett tökéletes. Itt bizony a kikötési pontoknál már dobáltuk a pózeroláspróbákat, de a hajó teteje annyi pluszot adott, hogy mindenkinek simám meglettek. Itt már számtalan imba lány szállt fel a hajóra, a kikötőben nem lehetett dolgozni, ezért kénytelenek voltunk a szemünket legeltetni... Ááá az a zöld egyberuhás...(*ráharap az alsó ajkára*)
Tehát mint mondtam, az Ajtonyt az esti felvonulásra, a sötétre díszítettük fel. Közben feldíszítették a többi csónakot, motorcsónakot, kalózt, vitorlást, dízelhajót is, így minden iszonyatmód imba lett estére. A hajók orrában fémvázas, valami átlátszó, vatta szerű ruhaanyaggal borított hattyúk trónoltak, melyeknek belsejében izzók voltak, így az egész világított. A kezünkben multifunkciós villogó mikrofonok, partivillogók voltak, na meg a legendary buzis delfinek:D A hajók még színes égőkkel meg mindenféle fényes biszbaszokkal voltak feldíszítve.
Bár tudtuk, hogy iszonyatmód imbák vagyunk, eleinte elég idétlenül álltunk a motorcsónakon, miközben lassan mentünk körbe. Aztán megmutatta Tomi, hogy hogyan kell lassan és méltóságteljesen integetni (*óriási szakadás*), és lejjebb halkítottuk a rádiót is, hogy ne hallja a tömeg a teamspeaket, és egy csapásra minden megváltozott. Már igen méltóságteljesen integettünk a tó körül felgyülemlett több tízezres tömegnek.
Aztán rájöttem, hogy a "Fényöljé!" nem rég kialakult nagyszerű köszönés/jókívánság/felszólítás (vagy amit akartok) több mint tökéletesen jellemzi a helyzetet, utána Sanyi nagyszerű pózait a hajó tatján a tömegnek szóló "Fényöljé!" utasítással kísérte a haj mannschaftja, s a part barátibb szakaszain, ahol gyorsabb felfogású emberkék ültek, csakhamar visszahallottuk a csatakiáltást. Akiknek nem sikerült megérteni, hogy "Fényöljé!" (ami egyébként még így leírva is nehezen értelmezhető, nem hogy 50 méterről ordítva), azok mást kiabáltak vissza, pl. azt, hogy "Váááá!", vagy egy 10-12 év körüli kislány azt, hogy "Nagyon jók vagytok fiúk!" :D. Aztán a következő körre már nem csak a mi hajónkból szólt a "Fényöljé!", hanem máshonnan is, ám ők kevésbé szögediesen a "Fényeljé!" kifejezést skandálták. Az egész iszonyat imba volt, definíciószerűen.
Pár kör megtétele után kicsit arrébb hajóztunk, és jött a tűzijáték, amit a tó fölé lőttek, s mi egy hajóból néztük végig (imba). Annak ellenére, hogy úgy hallottam, hogy a társadalom intelligenciája mérhető azzal, hogy mennyire szeretik a tűzijátékot, nekem nagyon tetszett, és volt több olyan lövet is, amilyet még egyáltalán nem is láttam (imba lila pillangók). Az Eötvös gimnázium a tó partján van egy nagyobb dombon, körülötte pedig erdő terül el elég magas fákkal. Oda jártak a srácok. Ahogy ki volt világítva, körülötte teljes sötétség, a fák eltakarták az épület alját, mögötte kb az épület fele látszott ki, és a világító (fénylő, hogy stílusosak legyünk) épületet a tűzijáték füstje árnyékolta be. Veszélyesen nézett ki, sajnáltam, hogy a fényképezőgépet elfelejtettem elvinni.
Este egy nagyon királyos kis sütögetés meg vacsorázás volt, elfogyott 10 kg kolbász, 4 kg virsli, meg 6 kg hús. Aztán egy laza kis sörözgetés után kezdődött a "vonatozás". Itt most (kivételesen) nem a zsuzsivonatra kell gondolni. Ez a dolog úgy néz ki, hogy éjjel 1kor, vaksötétben, kivilágítás nélkül megy egymás mögött négy motorcsónak, és az első mutatja az utat, az utolsó meg szopik, mert akkora hullámok vannak, hogy a motorcsónak kb. pattog a vízen, és elég vadul kell kapaszkodni. Itt volt egy két halálfélelmes pillanat. Egy jó órát mentünk így a tavon keresztbe kasul, időnként körbe-körbe kétméteres hullámokat keltve a kör közepén, s komolyan igénybe vette az embert. Figyelni és kapaszkodni kellett az utasnak is, hát még a vezetőnek. Itt azért megjegyezném, hogy a csónakokban lévő korosztály az 5 évtől az 55 évig mozgott kb (de lehet, hogy 55-nél még idősebbek is voltak:D) Ezután még söröztünk meg beszélgettünk egyet, aztán indultunk aludni Tomiékhoz, mert másnap reggel vitorlásverseny volt.

Reggel a verseny meglehetősen érdekesen zajlott, mert nem nagyon volt szél. Így a Kajárral, ami egy elég nagy vitorlás, nagyon nehezen haladtunk, a kalózok (kis kétszemélyes vitorlások) már a rajtnál bőven lehagytak minket, és hát a kétkörös versenyen (aminek a határait, a bójákat egyébként mi raktuk ki reggel motorcsónakkal:D) egy negyed kört tudtunk megtenni motoros rásegítés nélkül:D Ki-kikötöttünk a parton, ahol pecséteket kellett szerezni, ezért azonban a legénységnek innia kellett - általában rumot. Meg kell hagyni, nem könnyű a kalózok élete, elég emberpróbáló volt az a rum, főleg így kísérő nélkül. Közben egy-egy motorcsónak vezetőjének ordibáltunk, hogy "Huligááááán!" Végül mi abbahagytuk a versenyt az első kör után, mert nem volt szél, és az eső is elég rendesen el kezdett esni. Három csapat ért be, ebből Diniék kicsit megkésve már szakadó esőben, de megmentették a versenyt, mert nélkülük nem lett volna meg a három díjazott:D Emiatt megkapták a fair play díjat is. A Teknősdíjat, ami a leglassúbbnak járt, és rendes szélben a mi nyereményünk lett volna, nem lehetett kiosztani, mert a tizenegynéhány csapatból csak hárman mentek két kört:D Egyébként a résztvevők egy baráti kört alkottak, tehát nagyon jó hangulatban telt az egész. Volt akit húztunk, mert csak mi találtuk meg rendszeresen, hogy merre van viharos szél, ahol gyorsan lehet haladni (mások azt pletykálják, hogy mi beindítottuk a motort, ami nem szabályoss, és ezért voltunk gyorsak, de ezt mi természetesen tagadjuk:D)

Aztán Bojtornak Capoiera fellépése volt (vagy hogy kell leírni) szóval itt volt kocsival, és elvitt Fehérvárra, így megkímélt az öt óra buszozástól. Ezt köszi neki.

Na ilyen volt egy ötcsillagos hétvége, aminek az
(élvezet/elfogyasztott alkoholmennyiség)
aránya messze a legjobb volt eddigi életem során (mármint az első napot tekintve, a másodikon ott azért folyt a rum).

Másoknak is kívánok sok ilyen zsírosságos hétvégét.
Csákós

Gyász

Helló mindenki!

Ezt a bejegyzést azért írom, mert tegnap éjjel megtudtam, hogy elhunyt Michael Jackson 50 éves korában.
Kiskoromban nagyon szerettem a számait, a Billie Jean-t hallgattuk egyszer nagynénémnél, emlékszem. Amikor átkapcsolták a rádiót, sírni kezdtem, de annyira sírtam, hogy nem tudtam elmondani miért sírok, ezért nem tudták visszakapcsolni nekem.
Valamivel később az earth song-ról úgy magyarázta el nekem édesapám, hogy miről szól, hogy ő nem tud angolul, és akkor még én sem tudtam, sőt, akkor talán még értelmezni sem nagyon tudtam volna magamtól. Nagyon tetszett. Imádtam az állatokat, és szerettem Michael Jackson-t.
Amikor megnéztem a Thriller klipjét, akkor kijelentettem, hogy ez a világ legjobb klipje. Akkor tíz sem voltam még, lehet, hogy ezzel most nem értenék egyet (mert az Earth Song pl jobb talán:P), de már akkor is szerettem a horrort, különös tekintettel a vérfarkasokra. Azóta is, akármikor elkezdem nézni a 13+ perces klipet, nem bírom ki, hogy ne nézzem végig.
A you rock my world című nóta már az a típusú volt, amit berakott valamelyikünk a lakásban, kinyitotta az ablakot, majd lent a ház mögött együtt énekeltük sokan. Sokszor órákat fociztunk úgy, hogy ment pár szám berakva, köztük a you rock my world. Az emberről magáról sok rossz hír terjengett, de sosem érdekelt. A zenét a zenéért szeretem, ez nem fog soha megváltozni. Ahogy nem érdekel az, hogy Marilyn Manson felszedett néhány kilót, úgy az sem érdekel, hogy Michael Jackson-t mivel perelték be. Talán csak annyiban érdekel, hogy a perek kikészítették az idegeit, s ez is közrejátszott abban, hogy testileg, lelkileg teljesen tönkrement. Egy olyan ember ment tönkre, aki gazdaságilag abba ment tönkre, hogy a vagyonának jórészét afrika megsegítésére fordította...
Nade nem ez a lényeg. Három éve kezdődött el az az időszakom, amikor elkezdtem meghallgatni az albumokat, és a zsenialitást képtelen voltam nem észrevenni. Aztán sokat táncoltunk is rá, sokat hallgattam az egyetemi évek alatt.
Aztán most egyszer csak meghalt, a visszatérése előtt, bár az új koncertekre 1 millió jegy elfogyott, esélytelen lettem volna eljutni akármelyikre is...
Most nincs kedvem gothicozni sem, pedig régóta várom, hogy nyár legyen, és ráérjek. Egyszerűen csak nézem a klipeket, hallgatom a számokat, nézem, ahogy nyomja a moonwalkot, meg ahogy próbálják utánozni, olvasom a videók alatt a kommenteket, olvasgatom, hogy milyen pletykák terjengtek róla, s közben nem gondolok semmire... az égvilágon semmire, csak nézek ki a fejemből, és ürességet érzek odabent. Azt hiszem, nálam ilyen a gyász.

Amikor meghalt Elvis Presley, meghalt a rock'n'roll. Amikor meghalt Jimi Hendrix, meghalt a rock. Amikor meghalt John Henry "Bonzo" Bonham, és feloszlott a Led Zeppelin, meghalt a hard rock. A Notorious BIG halálakor hallani lehetett, hogy "There's only one crown..." és az bizony el lett temetve Biggievel, meghalt a hip-hop. Dimebag Dirrel halálakor magával vitte a sírba a metal-t is.
Most Jackoval a legnagyobb műfaj, a pop halt meg.

R.I.P. MJ

Ahol a madár se jár

Hajó!

Tegnap visszaolvastam ezt a bejegyzést, meg történt azóta néhány dolog, ami megerősített abban, hogy ez a gondolatmenet, és azok a dolgok, amikről a bejegyzés szól egyrészt valóban léteznek, másrészt saját érdekemben érdemes velük foglalkoznom, komolyan vennem. Itt persze most nem a versidézetről van szó, hanem arról a gondolatról, amit az elején leírok. A változás szeléről. Arról, amit csak nagyon kevesek érthetnek még közelibb ismerőseim közül is - de hát éppen ez az amiről az egész szól.

Ma digitet kellett volna tanulnom, de ehelyett inkább kalandoztam egyet youtube-on, s bár ez ábszolúte nem újdonság, tulajdonképpen jobban meglepődök, ha nem ez történik, mintha ezt csinálom a megszokott módon, ennek ellenére most kicsit szarul érzem magam, hogy korán keltem, aztán megint elvertem a fél napot semmire.

Nahát vad vitorlázgatásaim során, miközben próbáltam megzabolázni a youtube viharos vizeit, rátaláltam a diablo 2 lord of destruction nevű játéknak arra a bejátszására, amikor Bhaal, a pusztítás ura megérkezik a barbárok erődje alá, s a barbárok küldöttje kijön elé szólni.
Hogy hogyan találtam meg a videót, az egy elég egyszerű történet, van egy cimborám (pff:D) aki ezt akár fél órán át képes lenne mesélni, de tulajdonképpen beírtam youtube-ba, oszt annyi.

Lényeg, hogy az arc kijön, és mondja Bhaal-nak, hogy te ugyan nem kelsz itt át, azonnal takarodj vissza a pokolbéli démonjaiddal együtt oda, ahonnan jöttetek, mert mi itt aztán nem engedünk át téged.
Erre mondja Bhaal, hogy "I shall take your position into consideration." Azaz álláspontod megfontolás tárgyát fogja képezni. Aztán valami kis fekete mágiával szétrobbantja szegény gyereket cafatokra, majd hozzáteszi: "Well, it seems your terms are not acceptable." azaz: "Nos olybá tűnik, a feltételeid elfogadhatatlanok." s ezután pokoli kacajban tör ki.



Na valami ilyesmi.

Lényeg tehát:

I shall take your position into reconsideration.

Aztán majd jön a többi is biztosan:
Well, it seems your terms are not acceptable.
És igen! Nálam is lesz pokoli kacaj.

Walkie-Talkie

Pure

Egyre (hogy is fogalmazzak) letisztultabb lesz ez az oldal.

Ezt a mai bejegyzést kiváltképp különös okból írom, ez pedig nem más, mint az, hogy láttam, hogy már január óta nem írtam lófarkot sem.

De hát ezen ne múljék: lófarok!

Innentől aztán már megtettem a magam részét, a hátralévő részbe mindegy, hogy mit írok. Ami azonban a legfőbb gondolat mára, hogy nem a megszokás alapján kell dönteni. Nem szabad, hogy a döntéseinket a múlt eseményei befolyásolják.
Erre egyrészt marikanéni magyarázata is zseniális példa, mely szerint:
"Én már több mint kétmillió hamburgert megcsináltam életemben, és egyikből sem hagytam ki a húst, ezért lehetetlen, hogy ezekből kihagytam volna."
Hát erről most egy Duffcsy-s fej jut eszembe, amikor épp azt mondja, hogy alap, te hülye!
A másik példa amit felhoznék, pedig egy versből van, amit jóbarátom és lelki társam írt Szamszu'd Dín Muhammad Háfiz a 11. század környékén, s mely a következőképp hangzik (Nyilván nem hangzik egyébként, hiszen csak papírra, akarom mondani monitorra van vetve):

"Mint medrében a víz, sivatagban a szél:
Életemből egy nap megint a semmibe tér.
Két nap van, melynek gondja hozzám sose ér:
A nap, mely nem jött el s nap, mely véget ér."

A lényeg tehát, ami tegnap volt, és ami holnap lesz, az érdektelen, mert ma ma van. De ez nyilván nem a mai lázadó kölykök élj a mának szemlélete, hogy ne foglalkozz azzal, ami a jövőben lesz, meg hogy nem kell előretervezni meg minden ilyen hóbelebanc. Ennek a tulajdonképpeni lényege az, hogy amit már megtettem, azért nem bánkódok (No remorse!), amit pedig éppen most teszek, abban nem akadályoz meg az, hogy esetleg a jövőben megbánhatom.
És erre egyszerűen szükség van. Muszáj! Bizonyos dolgokat nagyon nehezen lehetne megragadni enélkül, főleg, ha alapvetően szerencsétlen embernek tartod magad, és valahogyan el kell kerülnöd azt, hogy meg kelljen magyaráznod magadnak, hogy miért van az, hogy "Na ezt meg ki a fasz látta előre?!" (ismét Duffcsy-é a pont), meg az a dolog, hogy ezek miért pont mindig veled történnek?
Erre azonban kifejezetten jó ez. Ami a valódi zsenialitását adja Szamszu'd-Dín Muhammad Háfiz költeményeinek, hogy nem alapvető életigazságokról szól. Ezek nem olyanok mint Petőfi verseinek egy-egy sora, mint például az, hogy "...habár fölül a gálya, s alul a víznek árja, azért a víz az úr". Nem tudom, ez mennyire érthető így, de ha az is, azért kifejtem, hogy mire gondolok a félreértések elkerülése végett. Tehát: amikor az ember ezeket a Petőfi sorokat olvassa (legalábbis amikor először olvassa), akkor az fogalmazódik meg benne, hogy "Oh, Dear, ennek nagyon igaza van! Ez tényleg így van!". S bár valakinek ez az időpont tíz-tizenkét éves korában jön el, valaki gyermeteg lelkével (semmiképp sem pozitív értelemben:D) ezekre lehet, hogy csak húsz éves kora után jön rá, bőven azután, hogy hármas-négyes-ötös lett irodalomból középiskolában. Shame, de hát ez van. Félreértés ne essék, nagyon is szeretem Petőfit, s ezeket a sorokat olvasva manapság már nem fogalmazódik meg bennem semmi, csak egyszerűen feláll tőle a szőr a karomon, és mindenütt máshol, mintegy jelezve, hogy ez mekkora jó.
Na Háfiz nem ilyen. Az ő verseiben nagyon ritkák az ilyen életigazságok, hiszen a versei konkrét élethelyzeteket ábrázolnak. Ami viszont van, az annyira jó, hogy amikor három éve még csak az ötödik elolvasásnál tartottam, akkoriban a tablóképek hátuljára (amiket barátaimnak adtam) ezek az idézetek rendre rákerültek. Így amikor egy verseskötetét olvasod, és már a harmincadik 16-18 soros vers szól arról, hogy a bor az jó, és hiába mondanak mást, Allah is azt akarja, hogy igyak, akkor elgondolkodsz kicsit, hogy ezt miért értékelik ilyen sokra, vagy hogy éppen jó ez, meg szép, sőt igaz, de miért kellett ennyiszer leírnia? Na ilyenkor az ember nem érti Szamszu'd-Dín Muhammad Háfizt. De aztán valami furcsa ösztön mégis ráviszi, hogy kezdjen el olvasni belőle még egyszer, de valami miatt csak átolvassa újra azokat is, amiket már ismer. Így aztán mire egy-egy kötet végére ér, addigra akadnak olyan versek is, melyeket már legalább tízszer olvasott.
És ami döbbenet az egészben, hogy még ekkor sem tudod elképzelni, hogy miről beszél valójában, mert az összes verse , ami a borról szól mámoros állapotban született, hozzáigazítva az aktuális helyzethez. Gondolok itt arra, hogy éppen hol ivott, kivel ivott, miért ivott, mit ivott (hát ez azért mondjuk ritkán tér el a jól bevált vörösbortól:D), illetve kikkel találkozott aznap este. Megjelennek a gyönyörű török táncoslányok, akikbe mindbe beleszeret aznap este, ám egyiket sem kaphatja meg, és a kornak megfelelően talán soha nem is hall róluk többet. Ez a motívum egyébként az én esetemben is gyakran előfordul. (Mármint arra gondolok, hogy nagyon könnyen beleszeret lányokba, akiket nem is ismer, csak egy estén sokat szemezett vele, vagy éppen csak észrevétlenül bámult, mindezt azért, hogy soha többet ne is lássa. Ugyanez a kategória az a lány, akivel elbeszélgetsz egész éjjel, órákon keresztül nagyon jól elvagytok, de tudod, hogy tulajdonképpen ebből sem lesz semmi, maximum egy újabb barát, aki elsírhatja neked a bajait, ha már nincs kihez fordulnia.)
Megjelenik a vén bölcs, aki öregkorára barátkozott meg a borral, s hiányolja a fiatal éveiből ezt.
Lényeg a lényeg, amiről itt beszélek, hogy ezek a versek így önmagukban is jók, szépek, humorosak, de igazán akkor válnak érthetővé, és szerethetővé a 21. századi ember számára, amikor ez a többszörös olvasás meghozza a gyümölcsét, s a valóságban történt eseményről egy-egy sor jut eszébe, amit aztán utána órákig kereshet a könyvben, vagy ha szó szerint emlékszik rá, akkor google-ben. Mint például én ezt most, de lehet, hogy ezt nem is tízszer olvastam, hanem sokkal inkább ötvenszer vagy százszor.

Tehát így ennek a versszaknak a flesse ütött most meg elég rendesen. És bár az utolsó két sor elég általánosnak tűnik, addig az első két sor mögé valamit mindenki egyszerűen hozzágondol, de aztán jön az, hogy... Szóval amiről szólt ez a bejegyzés.

Szokásos mondásomat még ideraknám a végére, mindenki keresse ki a maga ingjét, aka kinek ingje, vegye magára.

búcsúsor:
Déli naptól drágakőnek színt s tüzet nem koldulok.

Csákós

This is the end of everything

Na igen. Most véget ért valami, aminek a kezdete nem volt méltó arra, hogy megírjam. Nyilván az volt egyébként, csak újabban jellemzően nem írom meg, ami történik. Ezúttal sem fog msn utónévbe kerülni a blogom címe, az az egy garantált.
Na szóval, véget ért, jól ért véget, és ettől most iszonyúan boldognak kellene lennem. Részben az is vagyok, de hát ez édes kevés... Hogy mihez, azt találja ki a kedves olvasó.
Igen, ez a név "Tubi" megváltoztatott sok mindent. Az ember szemléli egyféleképpen a dolgokat, s nyilván tudja, hogy amit csinál, abban mit szeret - hiszen ha nem lenne mit szeretni egy adott dologban, akkor nem csinálnám... s ezzel értelemszerűen nem vagyok egyedül.
Léteznek olyan személyek, illetve történések, események, amelyek alapjában változtatják meg a dolgokról alkotott képedet. Úgymond kiszürcsölik belőle az utolsó csepp nedűt is, amiért élvezted a használat utáni edény kinyalogatását. Mert hát nyilván volt okod rá, hogy nyalogattad az edényt, rugkapáltál, s tudtad, hogy ez így nem mehet örökké, s azt is tudtad, hogy el fog érkezni a pillanat. Csupán arra voltál képtelen, hogy megjósold, hogy mit hoz a pillanat, hogy miben lesz más minden.
S most, hogy megtudtad ezt is, nem lett semmi sem jobb, sőt egyfajta hiányérzet alakult ki, amit valamivel be kell töltened...
De persze ez sem olyan egyszerű, hiszen egyrészt a dolgok nem állnak meg egyik napról a másikra, másrészt ha mégis hirtelen ér véget valami, akkor azt jómagyar reál értelmiségi szemléleted megköveteli, hogy megmagyarázd magadnak a történések miértjét, mibenlétét...
Örömök övezik persze ezt az állapotot, melyek nem elhanyagolhatók, de ennek ellenére létezik egy eldöntendő igen-nem alapú kérdés, mely Grasshoff féle hasonlósági szám módjára határozza meg a helyzetet egyértelműen. Ez a kérdés pedig arra irányul. hogy a bebaszás gondolkodásra késztet, vagy pedig csak a felszabadult, vidám mulatozást váltja ki belőlem. Erre sajnos egyértelműen a gondolkodós válasz a helyes, egyéb esetben most nem lennék itt, nem írnék.

Jellemző kérdés továbbá a hogyan tovább? s az, hogy ezt nem hogy egyértelműen, de még csak körvonalakban sem tudom megválaszolni, az probléma, mindenképpen baj. Nem mintha ezen törném az agyam, vagy feltétlen nyilatkoznom kéne a kérdést illetően, de csak felmerül, és hosszas gondolkodást vált ki, melynek eredménye nem haladja meg a "hallod, fogalmam sincs" szintet. Ez pedig egyrészt elkeserítő, másrészt elgondolkodtató.

Lényeg, hogy egyéb dolgok mellett vége a vizsgaidőszaknak.
Emellett még azt emelném ki, hogy valószínáleg már csak egy triumvirátus maradt, és felesleges szerteszét nézegetnem egy negyedik tagért... Sőt talán a mi szemléletünk az értelmetlen, vagy túlzó... ez jelen esetben mindegy, egyelőre nem tágítok, és nem tudom elképzelni, hogy valaha is nyitni tudnék a témában, túl szilárdak az elképzeléseim.
A triumvirátus is persze csak ideális eset, tökéletes esetet tekintve talán egyedül vagyok.... Kicsit az agyamra ment a hőtan, ez most nyilvánvaló... Talán egy sört még leküldök, nagyon nagy lett a csend... VAlami hibádzik, de ez nyilván lejött az eddigiekből is, és részben ezért hagyom meg nagybetűnek az A-t is a "valami" szóban a mondat elején.
Chill, peace, és csákós mindenkinek