"Te még elsőéves vagy, heti fél óra álmodozás megengedett..."

Néha mégis jobb elsüllyedni...
Időnként jobb nem komolyan venni,
jobb várni, jobb nem látni és legfőképpen nem belegondolni.
Néha jobb mögé állni, mint mellé, jobb oszlopba beállni, mint új sort kezdeni.
Néha kényelmesebb pörögni és hallgatni, kellemesebb beszívni, mint kifújni.
Néha jobb a húrnyújtót rángatni, mint pengetéssel vesződni, és néha jobb elismerni mint beismerni.
Néha jobb ha rád hallgatok, mintha őrá.
Néha jobb ha nem gondolok bele, s abba sem, hogy ezt már mondtam.
Néha szellemesebb bólintani, mint fejetrázni.
Néha jobb ha simán talppal ugrunk a vízbe.
Ha már itt tartunk:
Néha jobb ha csak víz jön a szánkon...
Néha jobb lenne feladni eladni újat venni.
Néha jobb ha nem nősz fel a problémához, mert ha egyszer felnőttél, akkora is maradsz, és újabb problémákhoz kell majd felérned. Elveszted azokat a problémákat örökre, amikhez még élvezettel nőttél fel, elveszted azt a szenvedést, ami még öröm volt.
Néha jobb nem örülni
Néha jobb örülni
Néha jobb nem megőrülni
Néha jobb megőrülni
Néha jobb azt mondani, hogy "what a duece?" meglepődött fejjel, aztán a válasszal nem törődni, fejet lehajtani
Néha jó lowendes humoron mosolyogni, néha rossz
Néha jobb, ha a vajaskenyeret próbáljuk megérteni, mint ha az életet. Talán az élet értelme a vajaskenyér? Nem hinném, de lehet...
Talán jobb ha Liqiudet hallgatok, mint ha Sibeliust? Ezt sosem tudom meg...
Néha jobb egy könnycsepp, mint száz.






















Ezért a bejegyzésért bocsánatot kérek mindenkitől, aki elolvasta, de elsősorban Martin Endrétől kérnék bocsánatot, akinek az elveit alapjaiban kérdőjeleztem meg egy év után. Hittem és remélem hogy még hiszek, hihetek azokban az elvekben...