Letészem a lantot,, tőlem ne várjon senki szart

Hát srácok.
Az a helyzet, hogy ez a blog dolog lezárulni látszik.
Szerintem az a helyzet, hogy lusták vagytok végigolvasni a sok, unalmas, hosszadalmas, bonyolult nyelvtani szerkezetekkel - melyek időnként értelmetlennek bizonyulnak - megtűzdelt bejegyzéseimet siralmasan sivár életemről (minusz amit nem kötök az orrára senkinek, kivéve akinek mégis).

Na ez a komment ez ennyi lesz srácok.
Aki idetéved kommenteljen, ha nem tudtok mit, akkor csak kezdjétek el az ABC-t visszafelé, mindenki írjon ide egy betűt. Ez amolyan nézettség-számlálás.

"Errare humanum est"
Trollhammaren!
A tehén nyaljon fülön titeket!

Nem rakok zenét se, mert csak a somogyi peti hallgatja meg sztem.

mégis kaptok:
Santana - Singing wings, crying beasts
Nincs szövege.
UI: ha valaki a blogom neve, és a főcím elolvasása után (oldal teteje) sem jönne rá, hogy miért kapcsolódik ide a szám, az kérdezze meg a többiektől, illetve írják be kommentbe a többiek:D:D:D

Boldogok a lelki szegények

Szól a zene, genkszterrepp.
Ga:(nevetés)
Ga: -Nemmondod leppattintom a labdát, és elhallgat a diszkmened?
La: -Nincs benne rázkódásvédelem.
Ga: -Mégegyszer...(újabb labdapattintás, újabb nevetés)
La: -Elég zsír vele sétálni.
Ge: -Ennek tökéletes nyugalom kell.
La: -Csak azért szoktam hordani ezt a táskát magammal, hogy az a kis szűk zseb így jól összeszorítsa.
Ga: -Ja így jó lesz, ha összenyomom?
La: -Nem.


Pókerezünk.
Ga: -All in
Ge: -Ja, nekem is.
La: -Ja, biztos, akkor nekem is.
(nekszt ráund)
La: -Emelek ezret.
Ge: -Tartom.
Ga: -Check.
(nekszt ráund)
La: -Rollin' (érted: all in~rollin)
Ge: -Keep rollin'! (pff)
Ga: -Royal flash.
(lol, rippin' good lough)


Életünk legeslegkövérebb faszverése:
Gabikával, Gegével ülünk a Bálinték nyaralójának a kertjében egy ilyen hintapadon. Hintázunk, egy almafa vet árnyékot ránk, bömböl a zene. A világ háta mögött vagyunk, messze minden lakott területtől, nincsenek szomszédok sem, buszok sem járnak. A nyaralóban a többiek, meg egy halom sör, korlátlan mennyiségű bor, meg tömény pár üveggel... Szőlőfürtök mindenütt, almafák, mandulafák... Lágy szellő simogatja a büdös pofánkat. Szóval nagyon, nagyon kövér faszverés közepette...
Ge: -Kéne sör nem?
Ga,La: -Jajaja.
(Békésen üldögélünk tovább...)(tú minicc léter)
La: -Lejárt a CD-m.
Ge: -Ja.
La: -Nem raksz be valamit a telefonodról?
Ge: -De.
(Csendes üldögélés)(öt perc múlva)
Ga: -Most már tényleg kéne inni valamit.
La: -Ja. Most már szomjas is vagyok.
(két perc múlva)
Ga: -Bazz, kéne ide is egy hűtő.(Mutat a fűbe a széke mellé...)


(Előismeret: Mára klasszikussá vált találós kérdés: Mi az? Se keze, se lába, mégis felmegy a padlásra? Füst.)
Zozo meséli som viccét, amit életem egyik legjobb viccének tartok:
Zo: -Petike megszületik, se keze, se lába.
La: -Mégis felmegy a padlásra.
Ge: -Petikének se keze se lába, mégis van liftjük...


Békésen fröccsözgetünk:
La: -Gabika, én nem akarok fröccsözgetve bebaszni:S
Ga: -"Ne szórakozz velem szellő!"


Helyszín: Konyha
Színészek: Gabika, aki meg lesz baszdosva
Gege
A két szereplő közös erővel pröbálja beletuszkolni a vörösbor parafáját az üvegbe egy kanállal.
Ge: -Ez ki fog fröccsenni.
Szó nélkül nyomták tovább, kifröccsent a ruhájukra. Ha valaki nem tudná, a vörösbor kék foltot hagy a ruhán.
(Hogy senkit ne hagyjak kétségek között: Sikerült kiszedni a ruhákból a vörösbort - fehérborral.)

Hát nagyjából így ennyi a mechás buli, ja meg a gyaloglás, a busz, az autó, a vonat mellé felvettük a stoppot is a hivatalos közlekedési formák közé, ugyanis a "Monoszlói elágazó" néven futó isten háta mögötti fekete lyuk környékén ez az egyetlen használható közlekedési forma.

A Supernatural Evening With ME

TRollhammaren!

Tegnap egy Supernatural Evening-ben volt részem. Alternatív valóság, dreamworld, flashlight manifesto...

Csak röviden foglalnám össze, hiszen mindenki ott volt szinte, aki ezt olvasni fogja.

Hát úgy kezdődött, hogy miközben sört iszogatva NWA - fuck the police-t hallgatva békésen sétálgatok a hotel előtt, egyszercsak ott terem előttem egy rendőr:S Mondom pff... DE szerencsére a másik arc aki kiszállt a kocsiból, is merős volt, és csak spanolni jöttek.

Aztán jött a fleselgetés...
A marci fiatalodott kb 6 évet, ezen felettébb meg voltam lepve, hiszen az emberek többnyire nem szoktak fiatalodni, leglábbis én nem tudok róla. A Marci tudott. Vagyis nem tudott, de megmosta a haját... Ez már elég ahhoz, hogy Supernatural Evening-nek nevezzem, nem is beszélve arról, hogy életemben amit láttam legjobb koncertvideójának a címében is ez volt.

Aztán meg képes voltam VOLT feliratot ACDC-nek olvasni, ezt nem kommentálnám különösebben.

Nagi keze pedig be volt kötve. Ez így önmagában nem annyira supernatural (továbbiakban "sn"), viszont amit befleseltem az annál inkább az. Nem tudom, hogy ki van tisztában közületek azzal, hogy mi az a gépészhenger. Az e3gy olyan cucc, amiben a rajzokat tartják/juk. Ez kb úgy néz ki, hogy a két végén a karima fehér, maga a cső meg kék. Namost kb ugyanezt a színkombinációt produkálta a Nagi gipsze is. Első ránézésre természetesen azt hittem, hogy ilyen gépészhengert húzott a kezére, és ezt felettébb viccesnek tartja - egyébként az is:D - de nem. Ami égő, hogy miután megittam 5-6-7-8-9 sört, még háromszor hittem azt, hogy gépészhenger van a kezén, és ezen bizony huszárosakat kuncogtam.

Aztán jött Péter, aki a legnagyobb herenyalogató/dákópolírozó/fosszürcsölő, akit életemben láttam, leszámítva azokat, akikre ez a három tulajdonság még inkább jellemző. Ő Jim Morisson fia...
Szegénynek elég lassú felfogása volt, hiszen amikor a sztorimesélési stílusát parodizálva - de inkább teljesen gonosz szándékkal kigúnyolva - elmeséltem neki, hogy milyen jót lakmároznának a testéből az amazonas-vidéki kannibálok, akkor sem távozott. Amikor a gege mondta, hogy ez egy LOVASSYS buli, a LOVASSY pályájáy, 22 LOVASSYSSAL, akkor megkérdezte:
-Most érezzem magam megtisztelve?
Gege azt válaszolta:
-Nem b****meg, most érezd magad kirekesztve, akkor sem távozott... Hiába, ilyen öngyilkos alkat a srác...
Aztán a gege eldobta a szájharmónikáját a homokba, de peti a szájharmonikás ezzel sem törődött... Hiába, egy igazi derék levente!

Hogy a nő olyan, mint a bor, ezt is tőle tudom.(Hoggyal nem kezdünk mondtatot, kivéve azt a mondatot, hogy "Hoggyal nem kezdünk mondatot!" Bár abban nem vagyok biztos, hogy a nő folyékony? lehet édes meg száraz? meg kell inni? palackba kell tuszkolni? üvegben tartják? minél öregebb, annál jobb? Szóval a hasonlóság alapja rejtély marad számomra.

Ezután megint betyárosat forgolódtam a röhögéstől, mikor az MC & Laci, legújabb mulatószenei macsók magánszámot adtak elő. Ne értsetek félre, egyáltalán nem volt vicces, de én jót röhögök azon is, ha egy retardált kisgyerek tapsolni próbál, és nem találja el egyik kezével a másikat. Ugyanilyen szempontból voltak viccesek ők is:D (Az a különbség Som és köztem, hogy míg mindketten megszakadunk a röhögéstől, ha retardáltat látunk (hiába, ilyen gonoszak vagyunk) ám én van, amit annál viccesebbnek tartok, somnak nincs.

Aztán bementünk a bárkába, ahol 10 percet álltunk a pultnál, és nem szolgáltak ki.
Andor megkérdezte:
-Ne haragudj, te pultos vagy, vagy csak a csöcsödet lógatod? (Ezen az estén se ittunk fényt, mondanom sem kell...)

Reggelig eltarisznyáztunk/ elkallódtunk/ elszörföztünk/ ellélegezgettünk/ elöregedgettünk/ elhegedültünk/ elhegesztgettünk - kinek melyik tetszik.

Mára ennyit, gyerekek.
Csöccsenet

Woke up this morning and found myself dead

Üdvözlet! Trollhammaren! Viszlát! Dícsértessék! - Kinek mi tetszik...

Ám bekk, és ismét megtömöm a fejeteket teljesen érdektelen információkkal, bár informatikai szempontból ez sokak számára csupán adat lesz, ha nem látnak belém eléggé.
Mint a cím is mondja, ma éjjel nagyon hülyét álmodtam. Be voltam zárva egykori barátaimmal egy focipályára(?), s az volt a szituáció, hogy addig nem mehettem ki, amíg nem barátkoztam össze újból mindenkivel, pontosabban amíg rá nem jöttünk a beszélgetések során, hogy kivel miért szakadt meg a kapcsolatom, kihez miért nem fűz ma is szoros barátság.
mondanom sem kell - de mint megszokhattátok - mégis elmondom: kevés ember volt, akinél ezt a kérdést tényszerűen meg tudtam volna válaszolni... Ez elég szomorú dolog, hiszen azt jelenti, hogy bizony kb 50 emberrel vagyok úgy, hogy régen a barátaim/haverjaim voltak, s csak egy telefon, vagy egy látogatás választ el attól, hogy újra felvegyük a kapcsolatot. Gyerekek, ez bizony egyenértékű egy vödör tömény fossal.

Aztán jött a második jelenet, aminek vagy nem fedeztem fel még az értelmét vagy - ami valószínűbb - egyáltalán nincs értelme. A gercso golfja(?) a petié volt(?) álmomban, de a balázs vezette(?), és miután nekimentünk egy fának(?), nekem kellett elvezetnem a bendéhez(?), aki elvitt minket Békéscsabára(?). Ha esetleg álomfejtők olvassák a blogomat, legyenek szívesek kommentben kifejteni a véleményüket...

Harmadik blokk: immáron pest utcái. Régi haverokkal vagyok. Pre-lovassys haverok. Sétálunk csendben. Néha megszólal valaki. A gondolatok távolba révednek. Ezt a rövid tőmondatok szemléltetik. Megállunk az Astoriánál. Kérünk egy Chicken Panini Menüt a McDonaldsban. Ez köztudottan burgerkinges eledel. Látjuk az eladó eltorzult arcát, Jót fakadva kisétálunk. Visszatértünk a hagyományos stílushoz, amelyben összetett mondatok is fellelhetők. Köveket szedünk fel a földről, és azzal dobáljuk a Blahán a házakat, majd futunk a rendőrök elől. No comment.

Negyedik blokk: Egyedül ülök a szobámban, a hajam olyan mint nyolcadik előtt. Ezt ti nem tudhatjátok milyen, de majd használjátok a fantáziátokat és kitaláljátok, lényeg hogy rövid. Superstarban vagyok, és a Wolfenstein menüje van a monitoron. Fogom magam, felkelek, és átmegyek egyik cimborámhoz, aki a szomszéd házban lakik, és játszok a Final Fantasy VIII-al Playstation-ön, majd kikapok tőle Fifa '99-ben.

Ötödik fejezet: Egy lánnyal (határozott névelő jobb lenne, de akkor ilyen nagy Ő dologra gondolnátok) vagyok a lovassyban. Hátul a kispályán támaszkodok a graffitifalnak, ő pedig a kiskapun ül. Beszélek, de nem az jön ki a számon, amit mondok, hanem valami furcsa nyelven ami talán nem is létezik (vagy butániul van nemtom) gagyogok valamit... A lány pedig németül beszél. Nagyjából értem amit mond, de ő nem érti amit én mondok.

Ide berakok most egy zenét.
Carlos Santana - I love you much too much

Ötödik blokk: A szobámban vagyok a koleszban, Muttnyánszki Szilárdságtan című könyve van a kezemben. A gitáromat a gépészek széttörték véletlen, miközben baromkodtak vele. Sírásra áll a szám, a düh, a gyűlölet, az önsajnálat, a félelem, és minden ilyenek egyszerre foglalatoskodnak, fontoskodnak bennem.


Aztán Woke up this morning and found myself dead. (Gyengébbek kedvéért: Ma felkeltem, és holtan találtam magam) Remélem mindenki látja a mögöttes tartalmat, szóval ez az álom egy "Devastating Thrash Attack" volt számomra, teljesen sokkos állapotban ébredtem, csak néztem a plafont kötülbelül egy másfél órán át...

Aztán kezembe fogtam a gitárt, és játszottam este 11-ig megállás nálkül...
Hamarosan kész lesz egy anyag, amit felveszek. Minden bizonnyal senkinek sem fog tetszeni, és ez most nem nagyszerű, ám annál inkább elkoptatott humorom negyedik megnyilvánulása ebben a bejegyzésben, szószerint senkinek nem fog tetszeni, de nem is ez a célom. Egyszerűen azt a másfél órát meg akarom valahogy mutatni nektek, és erre nincs szó - sem több szóból álló kifejezés - úgyhogy alkalmazom házkötőnek azt a mondását: "Amit nem tudsz elmondani, rajzold le!" azzal a kis patch-el, hogy a "rajzold le" utasítás helyett "játszd el gitáron, és csinálj hozzá alapot Beatkraft-al"-t helyettesítünk be...

hamarosan jól felrakom ide, de addig is:
Joe Satriani nagyon nagy (L)-ot kap! Egyszerűen nagyon zsír... Olyan mint én:D
A legkedvencebb számom meg most:
Én is esőmániás vagyok, meg őszmániás is. Meg viharmániás is.


Joe Satriani - I like the rain

I'll tell you something.
I'm not one to lie,
but it might leave you feelin' cold. (Feelin' cold)
I've been a sinner
most of my life.
Dear God, have mercy on my soul.

You like the sunshine.
That's not my way.
I need a hurricane
to wash my sins away.

I like the rain...
I like the rain washing over me.

I do my own thing, any old time.
Livin' large, always. (Always)
I'm down and dirty. It's such a crime.
You know some day I'm gonna pay. (Kid)

Now and then I think
I'm really bad.
But then I think of all the good times I've had.

I like the rain...
I like the rain falling down on me.

So come and join me, if you dare.
I'll take you for a little ride. (Little ride)
Could be the last time, I don't really care.
It's just the turning of the tide. (Tide)

The day is coming, just look on high.
My own apocalypse is falling from the sky.

I like the rain...
I love the rain falling down on me.

I love the rain...
I like the rain washing over me.

óóólrájt, most megkapjátok, mindenki keresse ki a maga ingjét:)!

Ahoy! avagy viszlát!

Egyik felómmal beszélgettem a témáról, amit most itt boncolgatni fogok, a réma pedig a következő: hogyan hat az egyetem az egyes egyénekre?

Namost kezdeném a közgaszdászokkal. Ők vannak talán a legszerencsésebb helyzetben, hiszen őket a szak egyáltalán nem változtatja meg. Őrajtuk sosem látod, hogy idegeskednének valami miatt, ami az egyetemmel kapcsolatos (ez persze nem jelenti azt, hogy nem is idegeskednek), és ami a legfontosabb, nem keverik a szakmájukat (szerintem lehet annak nevezni, aztán aki szerint nem, az oltson le kommentben. Jöhetnek a kövek...) a magánéletükbe, barátaikkal való kapcsolatukba. Ez engem azért lep meg, mert amikor nekünk volt mikro- és makroökonómia nevű tárgyunk, akkor mi "jól bevásároltunk" helyett "megfelelően töltöttük fel a fogyasztói kosarunkat", "tudtuk mire van szükségünk" helyett "tisztában voltunk a tökéletes kosarat eredményező fogyasztói preferenciákkal, ideális volt a gondolkodásunk, s ideálisan választottuk meg jószágkosarunk tartalmát", az "ezt nagyon kívánom" helyett "ennek nagy a határhaszna" illetve "erre megálapítom, hogy abszolút módon nagyon nagyot élvezek" kifejezéseket használtuk.
"Nade ennyit róla"tok "öregfiú"k, "hidd el a sarokban van még muníció..."

Következő körben egy rövid ismertető a jogászokról, őket kevésbé ismerem, de a szakszavak bizony jócskán belekeverednek a nyelvezetükbe, nem akarok idézgetni, mert állítólag rákot okoz... Floridában biztosan...

Következő körben venném a Gépészeket, akikről mint mindannyian tudjuk, jobbára Csövesgépész elnevezéssel szoktam nyilatkozni. Ők egy nagyon különleges eset, hiszen akiknek nem elég magas az asztrális illetve mentális ellenállásuk, azokat a szak teljesen felemészti. Mind testileg, mind lelkileg. Egyszerűen eltörli az agyat, mint olyat, és helyette a fallosz, illetve a máj veszi át az uralmat, de ezeknek is csak korlátozott hatalma van az elszabadult gépész-szörnnyel szemben.
A gépészet nemcsak szóhasználatukban, de érdeklődési körük megváltozásában, a látókör beszűkülésében, a viselkedés kaotikussá és elviselhetetenné válásában is megjelenik. Mivel az intelligenciaszint körülbelül állatira zuhan vissza (egyes egyedeknél ez a szintrehozás intelligenciaemelkedést jelent kéremszépen!), ne várjunk el értelmes emberi kommunikációt tőlük. Ez kétszeresen igaz, amikor iszás-frenziben tombolnak.
Az érzelemvilág elszegényesedése, az asztrális megsemmisülés, az empatikus készség teljes háttérbe szorulása jellemző az elcsökevényesedett nyelven folytatott verbális kommunikációval szemben...
Talán én is az vagyok... talán nem...
Najó csak vicceltem:D:D:D
Vagy nem... ki tudja...

Rájöttem azonban a kockizmus lényegére is egy ajkai beszélgetés során. Én abban a naiv tudatban éltem, hogy a lovassy infonál nagyobb kockulás egyszerűen nincs, és meggyőződésem volt, hogy ennél jobban elkockulni mérnökinfón sem lehet. De sajnos lehet. És tudjátok mi az egésznek a lényege? Hogy mi a dráma? Hogy a mérnökinfó megtanítja az embereknek, hogy a kockizmus nem bűn, úgy tudnak tovább kockulni, hogy teljes mélrtékben felvállalják, hogy Geek-ek, sőt büszkék is rá. Ez a pure kockizmus.
Bár meg kell hogy valljam, annyira éppen kocka vagyok, hogy élvezzem, amikor kockulnak, és hogy tetsszen amiket mutatnak:P

És az utolsó körben következzenek az orvosok.
Ők a kedvenceim minden szempontból. Ők vigyáznak embertársaik egészségére, cserébe azonban borsos árat kell fizetniük: a saját egészségükkel fizetnek. A dohányzók aránya az orvosok körében a legnagyobb (nem megerősített forrás, de én elhiszem mert naiv vagyok és még gyökér trollgereblye is), a kávéfogyasztásban pedig bizonyítottan ők vezetnek, nagyságrendekkel magukmögött hagyva mindenkit. Még az emosokat is, pedig őket annyira kifárasztja az élet szörnyűségeiről való elmélkedés, hogy gyakorlatilag víz helyett is kávét isznak, hogy maradjon energiájuk tovább szenvedni. Persze ők elhanyagolhatók az orvostanhallgatókhoz képest. Ezek persze csak a száraz tények:D
Tulajdonképpen a lényeg az, hogy az orvosoknál a szakma és a magánélet teljesen egybefolyik.
(itt leszögezném: TISZTELET A KIVÉTELNEK!!!)
Ezek az arcok mindent fel akarnak boncolni, ami mozog, de komolyan mondom, még a vonatot is. Szerencsére annyi gépész lelkem még maradt, hogy meggyőzzem őket, ne tegyék. Nem azért mert kisebb élvezet lenne, mint mondjuk elvenni a nyalókát egy kisgyerektől, hanem azért mert olajos lesz a ruhájuk.
Viszont ha élőlényt látnak, amiről biztosan tudják, hogy élőlény, (pl egy ember, ami nem egy embernek álcázott vonat), akkor teljesen esélytelen, hogy ne éledjen bennük boncolási vágy. És arról az esetről még nem is beszéltem, amikor esetleg vért is látnak, de arról nem is fogok.
További fura jelenség, hogy nekik folyton olyan testrészeik fájnak, illetve törnek el, ami neked nincs is:) vagy ha van nem úgy hívod, hanem pl kéznek, vagy az én esetemben pl talpnak metatarsus basis '4 helyett...
Soha ne adj egy orvosnak szikét, egyrészt mert veszélyessé válhat a kezében, másrészt meg azért mert egy monseri egy ferrero rocher vagy egy nyaklánc sokkal szebb ajándék (vagy fiú esetében pl egy szamurájkard, azzal nem olyan veszélyesek)
De persze most is csak vicceltem, kivéve ha nem.

És hogy én mi lyogon mondok itt mindenféléket?:
"STONE FREE DO WHAT I PLEASE
STONE FREE TO RIDE THE BREEZE"

És most ilyen hangulatban vagyok:
Static-X - This Is Not

(Echoing)
This is not
This is not
This is not
I hate this!!!

Lines and the light stream
Screaming by the scream
Burning down
Not me you see me suffer
Haunted by your spirit
Undead by your spit
Taunted by yourself alive
Dazed and burning state
Hazed and spinning fate
Dazed and Burning
I say I can't come
You say this ain't home
Hating this I mouth your name

This is not my life
This is not my home
This is not me
I Hate this!
I Hate this!

Your voice in my mind
Come home it ain't time
Burned down
Not me you see me suffer
Solace to inspire
Lowness to my fire
Taunted by yourself alive

Dazed and burning state
Hazed and spinning fate
Dazed and burning
I say I can't come
You say this ain't home
Hating this I mouth your name

This is not my life
This is not my home
This is not me
I Hate this!
I Hate this!

I Hate this!
I Hate this!
I Hate this!
I Hate this!

Ez a régi blogomról az egyetlen értelmes bejegyzés, ezért átmentem ide

Another perfect day...

Ez a cím. De a perfectet itt nem szó szerint kell érteni. Ez a hangulat teljesen eluralkodott rajtam. Itthonj ülök mostmár egykét hete, és ha valaki megkérdezi a telefonjban, hogy mit csinálok, azt kéne moindanom, hogy semmit. De mivel Péter és Gergő barátommal ennél sokkal jobb szavakat vezettünk be, ezért általában azt mondom, hogy "verem a ...." vagy "szörfözök" vagy "kallódok" vagy "témázgatok".

Aztr hittem erre soha nem lehet ráúnni, de most komolyan padlón vagyok már. Azt már meg sem említem, hogy egy bulit nem tudok összehozni, már sírtam róla eleget, meg ugye ez már alap. De ráadásul dolgozni sem tudok. Az egyik legiudegesítőbb dolog, amit valaha tapaasztaltam, az ember dolgozni akar és nem tud.

És nem tudja kihasználni az idejét sem, mert semmittevéssel tölti. És a barátai hátat fordítanak neki. Nem hiszem el, hogy akikkel együtt töltöttem az időm nagy részét az utóbbi 5-6 évben, azzal most nem jutok közös nevezőre, és nem jutok arra a bizonyos végre, ami nem jut eszembe kb egy hete.

Próbálok összehozni egy zenekart, de semmit nem haladok vele. Picit olyan érzésem van, mint amikor öt-hat éves koromban át akartam ásni a homokozóban ausztráliába. Csak egy álom, ami igazából csak a homokozóban velem játszó két kissrácot és engem érdekel, akik már 5-6 méterrel arébb mászókáznak, ők már teljesen elszigetelik magukat a dologtól, pedig egy két éve még ők is tervezték. Csak az idő segített nekik, segítet rájönni, hogy értelmetlen a próbálkozás. Körülbelül így érzem most magam, miközben teljesen komolyan AKAROK CSINÁLNI egy zenekart, és nem viccből, vagy mert mért ne, hanem szeretném csinálni. Egyszerűen fel sem fogom, hogy a gitározás, a zenekarozás, ami három évig teljesen meghatározták az életem, most ennyire háttérbe szorulnak.

Az egyetem sok dolgot ad az embernek. A legfontosabb a szabadság, a bulik, az ismerősök.

Lehet hogy mások nem így gondolkodnak, vagy másokkal nem így történik, de tőlem legalább ennyit el is vett. És most itt 0:30 perckor a gitárommal ülök az asuzalnál, és közben írok. Akárhányszor elkezdek játszani, mindig akad egy videó, amit meg kell néznem, egy szám, amit meg kell hallgatnom, egy barát, akovel valamit meg kell beszélnem, s az idő csak röpül...

Gitárt ragadok, és játszom. Játszom. Régi dallamok csendülnek fel, egy-egy vidám walzer, egy-egy blúzos téma, amit hőn szeretett Dunai Laci bácsi mutatott nekem a tananyag mellett. Aztán vadul a tempó, s Jimi Hendrix szelleme uralja az Aria-t. Aztán ahogy beljebb és beljebb kerülök a delejbe, egyre régebbi riffek zúgnak, Manson, Korn, Pantera... Aztán hirtelen a "Guitar Shredding" művészetének gyakorlásán kapom magam, és már a Slayer mérgezi a levegőt félelemmel, kétséggel, gyűlölettel.

Aztán csend. Hosszú csend, és megszólal Yngwie Malmsteen - Evil Eye című számának eleje. A suámban effektváltás is van, ami beziehungsweise egy modern dolog, hiszen nincs féléve multieffektem...

A hang elha, amikor a szám először átlépi a 200 bpm-et...

Néma csend... hosszú...

Aztán Michael Angelo No Boundaries-e szólal meg csaknem teljes pompájában, hogy zseniális dallamvilágával betöltse a szoba mind a 36 köbméterét... Csak egy perc...

Néma csend... fájdalmas, néma csend...

Joe Satriani érzelemvilága és fantasztikus optimizmusa berreg, zúg, swípol és ad mindenféle különleges hangot, miközben a húrok a Satch Boogie-t zengik... Két percig tart az extázis...

Kövér, terpeszkedő csend... És a gondolat... Ezek a számok nem fognak szólni soha 3-4 percen át, nem lesznek záróakkordok, hiszen helyettük görberudak összetettt igénybevétele, franciakulcsok műhelyrajza, Fourier sorfejtés, meg anyagválasztás van. Az egyetemre pazarlom az életem... és bár ilyen esetekben kérdezte meg a dédimamám, hogy pazaaasz? de mégis az arca jut eszembe, ahogy kérdezi... És a válaszom igen, igen, pazarlok....

Pályát tévesztettem minden bizonnyal, sé soha nem fogok zeneakadémiára járni. Soha nem fogok gitáresteken zenélni, soha nem fogok kedvet adni gyermekeknek, hogy igen gitározzál, hiszen egyszer olyan gitáros lehetsz, mint én... Ha ez motiválna egy kisgyereket, akkor minden bizonnyal a rockzenész életnetnek csak az aranylövés részét kapná meg szegény...

Ilyen gondolatok között üldögélek, majd újból és újból riogat Xngwie, nevet ki Michael, és szán, értitek szán engem Joe... És Steve Vai...

És azt veszem észre, hogy ugyanaz a négy dallam megy... Evil Eye...For The Love Of God... Satch Boogie... No Boundaries...

És mindig észre kell vennem, hogy igen is vannak számomra határok, és azokat lassan kezdem elérni... Ezt nem tudom hányan érzitek át, de szörnyű. Higgyétek el, szörnyű.

Ilyenkor azonban teljesen tudat alatt a Kezem elkezdi fogni az E akkordot, és elkezdi játszani Satriani-tól a Chords Of Life-ot, és olyankor egy kicsit jobb lesz...

Ez naponta történik......



Ennek a számnak csak a hangulata érintett most meg, a szöveg nem számít, szal nem is rakom ide, a zenére figyeljetek


Motörhead - Another Perfect Day