Ma éjjel a rohadt hideg éjszakában gyalogoltam jópár kilométert Szeged utcáin. A hazaút 2:45-öt vett igénybe az életemből, és valami kibírhatatlan volt. Aztán úgy négy óra kényelmetlen alvás után, ami alatt végig eszméletlenül fájt a derekam, felkeltem, és bementem egy laborra, amiből nem sokat érthettem, mert a tárgyból nem voltam egy előadáson sem, és fogalmam sincs, miről szól.
Eztán elmentem a pluszba, ahol eszembe jutott, hogy találkoznom kell húgommal, aki abban a percben hívott, hogy hol vagyok, mert ugye már egy 5 perce a Batthány téren kellett volna lennem.
Vártam vagy 20 percet a 86-os buszra, ami egyébként 10 percenként jár, és az első megálló előtt már kitömtek az ellenőrök egy 12000,- HUF-os csekkel, de most legalább van bérletem, és szabadon használhatom a 86-os buszt, ami 45 perc alatt ért el a Budafoki úttól a Batthány térig.
Húgom besarcolt egy extra 1000 forintra, amiért 1 órát várt rám, de nem akadékoskodtam, nem szomorkodtam emiatt, mert legalább leestem a mozgólépcsőn, és most még jobban fájhat a lábam, mint eddig az izomláztól, és így legalább már végképp nem tudok menni.
Este megbeszéltük, hogy egy halom dolgot nem fogunk tudni megoldani a bulikkal kapcsolatban, eztán bementünk Old's-ba, ahol érdekes módon olyasmi zenék mentek, amik a mi profilunkba tartoznának, ezzel is igyekezve csökkenteni a mi bulink flessét.
A végére pedig hadd idézzem spanom, Pusztai Csilla levelét a Bosch Hungary-től:
"Dear Mr.Arany,
Thank you for your application and for taking time for the interview.
I regret to inform you that we selected another candidate whose qualifications are better matched the requirements of our position.
Please accept our best wishes for your future employment.
Best regards,
Robert Bosch Kft., Human Resources
H-1103 Budapest, Gyömrői u.120."
Ezek után hova tovább gyerekek? Mit tudok ennél jobban csinálni? Ezek után hogy legyen kedvem leülni megtanulni valamit? Hogy legyen kedvem utánaolvasni valaminek, hogy jobban megértsem? Hogy álljak hozzá pozitívan a laborokhoz, vagy akármihez?
Ennyit a BME-s képzésről gyerekek. Ennyit arról, hogy itt minőségi oktatás van, meg arról, hogy a mechatronikai mérnökök milyen tápok. Ennyit arról, hogy a gépészkar presztízse a legnagyobb az országban. Ennyit arról, hogy megéri jól tanulni, stb. Ugyanúgy állásproblémák lesznek kezdő diplomásként, ugyanúgy nem fog összejönni semmi úgy, ahogy szeretnénk. Találtak helyettem valaki jobbat, ahogy később is találni fognak. Kitörölhetem a BME-s képzéssel a valagam.
Azt hittem, legalább szakmai téren érek valamit, ha semmi másban nem vagyok jó, semmi másban nincsenek sikerélményeim. Hát szakmailag sincs. 16 céghez jelentkeztem, csak olyanokhoz, akiknél fel volt tüntetve, hogy fogadnak embereket részmunkaidős állásra. Ebből 5 méltatott arra, hogy válaszolt a levelemre. Kettő mondta, hogy nem kellek nekik, három kért önéletrajzot. Ebből az egyik mondta az önéletrajz után, hogy nem kellek, a másik mondta, hogy elteszi az önéletrajzomat, hátha később lesz valami, a harmadik vissza sem írt rá semmit. Aki pedig félretette, majd később megint elővette, az interjú után jelezte, hogy le vagyok szarva.
Szart sem érek, és ebből most már mocskosul elegem van.
Kurvára. Cefetül. Gecire. Kibaszottul.
