Some Spiritual Activity
Mert ugye a blogomba azt írok, amit akarok...
Nem lesz rózsa s harmat, mi fürössze, ha nem leszek.
Nem lesz piros bor, piros ajak se, he nem leszek.
Nem lesz hajnal, se alkony, se kín, se öröm -
Hát kiben álljon mindez össze, ha nem leszek?
Mint medrében a víz, sivatagban a szél:
Életemből egy nap megint a semmibe tér.
Két nap van, melynek gondja hozzám sose ér:
A nap, mely nem jött el s nap, mely véget ér.
Vágyam köt egy archoz, ó, e rózsaarchoz,
csuklóm a kupához, vele sok jó borhoz;
minden gyönyör itt e földön - osztályrészem,
míg nem köt a sorsom, omló hitvány porhoz.
Bort tölts! ha e drága nedv igaz létre derít,
bár másnap a fő fáj, vagy az émely leterít.
Add serlegem! Ó, az élet annyit keserít,
s mind csalfa való a színe. Illan - mese, hidd.
Álmodból serkenj fel - itt a bor: igyunk!
Mielőtt az idő megtipor, igyunk!
Hirtelen szólít el majd az irígy ég:
Nem hagy időt, hogy egy utolsót igyunk.
Fogd jól kupádat s a lány ujjait,
mert elhervadsz, s nem látnak újra itt:
a sors szele letépi ingedet
és elfúj, mint a rózsa szirmait.
A napok nehéz sorától lerogyót
szégyelli a Sors, és soha nem hoz rá jót.
Bort! Sírjon a húr, regélve édes panaszod:
nem kell sok idő, zörögve széthull korsód.
Elbujtat véled a sűrű bokor,
velünk lesz egy könyv, egy cipó s a bor.
dalolsz s megládd ám: az Éden maga
lesz a vadon, a puszta föld, a por!
Manapság jó, ha barátod kevés.
A nagyobb magány: kisebb szenvedés.
Barátod előtt szóld az ész szavát
s az eredmény: ellenségeskedés.
Meddő a földi Remény; s ha kikel,
a virága is csak múló Siker;
mint Szahara poros arcán a Hó,
tündöklik és - nyom nélkül tűnik el.
Korsóból bányásszuk a megolvadt rubint,
test a pohár, benne a bor vérként kering,
s mint könnycsepp csillámlik kristálya, amikor
a kelyhében megbújt szívgyöngye kortyra int.
Ha kocsmabortól részeg lettem: lettem.
Ha pogány tűzimádó lettem: lettem.
S ha minden szent nyáj gyanakodva néz is,
én: én vagyok, s amílyen lettem: lettem.
Bor nélkül, ím, élni s hinni nem bírok már
S terhet lehajolva vinni nem bírok már.
Ó, drága a perc, midőn a bú unszol:
„Még egy kupa bort!” de inni sem bírok már.
Nem vagyok borivó; hát aki az, becsmérled?
Álnok vagy! A szót a tettre csellel méred.
Büszkén nem iszol - jó. De a bűnös nem a bor:
rabszolga csak, ott, hol úr a gőgöd s vétked!
Boldog, ki a jót keresve élhet szabadon.
Mindig vele isten kegye - élhet szabadon.
S úgy érzi, a percnyi lét az üdv telje maga,
van jó bora, kedves vele, élhet szabadon.
...amit csak akarok...
