Ennek nem feltétlen kell cím, de legyen pl: A csupor
Ja hát igen. Itt üldögélek a gépem előtt éjjel egy kisebb bebaszcsizás után. A szkállamat birizgálom miről fröcsög a víz, mert az előbb véletlen beleettem a szobatársam erőspaprikájába (egy kis disznósajttal...zsííír), aztá a szám hűsítése köben összevizeztem a szakállam is. Most tök jól fröcsög.
Ma Peti spanommal kicsit késve mentünk zpbe, mert meg kellett innun a maradék piát - ez a fajta kényszer különösen jó alapot adott a mai retro hangulathoz (nem szeretem már használni ezt a szót, mert tök más jelentést kapott, mint amire használni szeretném), tudniillik ez az este elég meredek múltra fleselgetéssel telt. Előkerültek a felhőtlem rokkerkorszak képei, ami - meglepő módon - meglehetősen sok hASonló moTÍvumot hozott (mármint a petikééhez viszonyítva) és hát mindkettőnkön eluralkodott ez az akarjuk is meg nem is hangulat. Egyrészt nagyon vonzott - és vonz is - minket az az egyszerűbb életforma, a komoly kötöttségek hiánya, másrészt azért az egyetem nyújtotta szabadság - és a mintegy hozzá járó zsé - meg a jelen iránti elfogultságunkat növelte.
Aztán jött a politika, meg a bölcsészek, közgazdászok - természetesen közülük is csak az alja - meg mindenféle problémák. Zsíros, ám ugyanakkor szaftos kis beszélgetés volt.
Aztán bementünk zpbe, és először újra fiatalabbnak, majd újra idősnek éreztem magam.
A mélypont ott volt, amikor lejátszották a Smoke on the water-t. Ritka fura érzésem támadt. de úgy éreztem, h kívülről szemlélem a kultúrát, s nem részeként. A partiarcok csak tátogtak a szöveg alatt, sikítoztak unkább, látszott rajtuk, hogy hallották már a számot, de egyébként nem vágják.
Egy pultot támasztva csekkoltam a csajokat s az eseményeket, s magamban énekelem a szöveg minden egyes szavát. Közben arra gondoltam, hogy ezek itt körülöttem mennyire nem érezhetik át. Nekik nem ez az egyik első riff amit megtanultak a gitáron, nem egy alapmű, ami szinte minden zenekaruk repertoárjában benne van, nem egy olyan rockklasszikus, amit rongyá hallgattál, hanem egyszerűen egy ztack, amit valahol valamikor már hallottál.
Eztán az az érzés fogott el, hogy nemsokára én is ilyen öreg fater leszek, aki ismeri a régi számokat, az újakat meg nem, ezért oltogatja őket. Ez a gondolat elég rossz érzést vált ki az emberből. s arra készteti, hogy még inkább éljem, mielőptt túl öreg lesz. Nem akarok az az okoskodó fater lenni, akiismerethiányban szenvedve szidja a mai zenét, s az az öregrocker sem szeretnék lenni, aki kis hülyeként tekinti a fiatalokat, s a sajátyszületése előtti dallamokat ismeri, az újabbak alatt meg fujjog.
asszem ez ennyi lenne, mocsok álmos nagyok.
