Static-X

Szeretnék bejegyzést áldozni ennek a zseniális zenekarnak. Ők egy olyan banda, akiket teljesen a magaménak érzek.
Nem akarok túl pici számot mondani, de szerintem benne vagyok az első 100 magyar rajongóban, tényleg a kezdetek óta hallgatom, amikor Magyarországon nem ismerte még senki, csak playstation-ös játékban hallottam őket...
Emlékszem az első metal hammer cikkre, ami a megalakulásukról szólt, meg az első albumuk megjelenéséről... Bukósisak-metálnak nevezte a cikk irója ezt a műfajt.
A Black & White című számuk az a szám, ami eddigi életem során talán a leghosszabb ideig volt a kedvenc számom (ez ilyen kb 3 évet jelent) és ma is top 5-ös. Janos mutogatott egy viszonylag korán otthagyott fos páré utáni gépezgetés során ilyen "Theme of my life" zenéket ilyen fórumos arcoktól. Lehet hogy az én themém ez a szám lenne. Bár én inkább egy "Album of my life"-ot tudnék elképzelni, amin rajta lenne életem legfontosabb trackjeinek listája. Ezen bizony aki eléggé ismer - és AZ olvasóm, Péter (ez lol) ismer eléggé - szerintem képes lenne felfedezni a személyiségem motívumait a track-ekben, úgyhogy ha előállt a lista, ami egyébként eléggé duplalemez-gyanús, akkor mindenképp megosztom veletek (mármint nem p2p-ben vagy ftp-n, hanem csak a listát Rich Text Format-ban.)

Visszatérve a Static-X-re, kisebb botladozásokkal ugyan, de végül az összes kiadott albumukat zseniálisra készítették el. Ami ugyan nem különleges, hiszen ilyeneket tudnék mondani még párat, sőt mondok is: Slayer, Joe Satriani, Marilyn Manson, (Jean Michel Jarre), és lehet h van több is. Lényeg a lényeg, hogy őket nem érzem annyira magaménak, hiszen ők már a születésem előtt, vagy legalábbis környékén aktívak voltak, tehát ők a most harmincas évei végét, vagy negyvenes éveit élő arcoknak lehetne sajátja, nagy flesse. A Static-X más, ők az én korom zenéje, és tényleg nekik is minden albumuk jó, és azért az évek ahogy repültek, szinte észre sem vettem, hogy a discography 5-6 albumra bővült. Emlékszem amikor a kezembe vettem az én Eredeti Machine példányomat... zsír volt.

A szám, amivel kedveskedni szeretnék, a Cold című szám, amit az egyik legzseniálisabb alkotásnak tartok, és ami szerintem egyértelműen bizonyítja, hogy a zenének ezt a formáját is lehet művészien űzni, és igen, én ezt művészetnek tartom.

A lyrics lenyűgözően sokatmondó, ijesztően bonyolult tartalmú, ugyanakkor megdöbbentően egyszerű a szerkezete és a szóhasználata, izzasztóan gondolkodtató, ám felfogható a jelentése szószerint is, így az egyszerűbb szövegecskéket kedvelők is kényelmesen falatozgathatnak, és míg ők a "jó íz"-ére fleselnek, addig "mi", a "hozzáértők", nos "mi lubickolunk a gyönyörben, s élvezzük kellemes, mennybéli zamatát" ennek a szövegnek.

we kiss the stars we ride
we are your main desire, your flesh
we are

cold we're so cold we are so cold
we're so cold cold so cold we are so cold
we're so cold

your mouth these words silence it turns
on me we laugh my head falls back

cold we're so cold we are so cold we're
so cold cold we're so cold we are so cold
we're so cold

cold we're so cold we are so cold we're
so cold cold we're so cold we are so cold
we're so cold

asssztakúrva!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!44

Tegnap elmentem a partyba, és akkorát kellett csalódnom egy emberben, mint még soha senkiben talán. Ebben semmi imó, ez ilyen:|:|:|:|:|:|:|:|:|:|:|:|
Mi a fasz van?

"Te még elsőéves vagy, heti fél óra álmodozás megengedett..."

Néha mégis jobb elsüllyedni...
Időnként jobb nem komolyan venni,
jobb várni, jobb nem látni és legfőképpen nem belegondolni.
Néha jobb mögé állni, mint mellé, jobb oszlopba beállni, mint új sort kezdeni.
Néha kényelmesebb pörögni és hallgatni, kellemesebb beszívni, mint kifújni.
Néha jobb a húrnyújtót rángatni, mint pengetéssel vesződni, és néha jobb elismerni mint beismerni.
Néha jobb ha rád hallgatok, mintha őrá.
Néha jobb ha nem gondolok bele, s abba sem, hogy ezt már mondtam.
Néha szellemesebb bólintani, mint fejetrázni.
Néha jobb ha simán talppal ugrunk a vízbe.
Ha már itt tartunk:
Néha jobb ha csak víz jön a szánkon...
Néha jobb lenne feladni eladni újat venni.
Néha jobb ha nem nősz fel a problémához, mert ha egyszer felnőttél, akkora is maradsz, és újabb problémákhoz kell majd felérned. Elveszted azokat a problémákat örökre, amikhez még élvezettel nőttél fel, elveszted azt a szenvedést, ami még öröm volt.
Néha jobb nem örülni
Néha jobb örülni
Néha jobb nem megőrülni
Néha jobb megőrülni
Néha jobb azt mondani, hogy "what a duece?" meglepődött fejjel, aztán a válasszal nem törődni, fejet lehajtani
Néha jó lowendes humoron mosolyogni, néha rossz
Néha jobb, ha a vajaskenyeret próbáljuk megérteni, mint ha az életet. Talán az élet értelme a vajaskenyér? Nem hinném, de lehet...
Talán jobb ha Liqiudet hallgatok, mint ha Sibeliust? Ezt sosem tudom meg...
Néha jobb egy könnycsepp, mint száz.






















Ezért a bejegyzésért bocsánatot kérek mindenkitől, aki elolvasta, de elsősorban Martin Endrétől kérnék bocsánatot, akinek az elveit alapjaiban kérdőjeleztem meg egy év után. Hittem és remélem hogy még hiszek, hihetek azokban az elvekben...

Az emberek nem szeretik, ha megmondod az igazat

Az emberek nem szeretik ha megmondod az igazat.

Ám bekk, Briksziti!!

Hát.
Ezt most így elég nehéz folytatni. Gondoltam, hogy kipróbálom a barátikör blog lehetőségét, mert mostanában mindenki ott veregeti (ezzel nem akarok leszólni senkit, hiszen én is ezt teszem), de mivel ezt már megszoktam, tök szép, nem tök ronda, és ráadásul ti is ezt ismeritek, ezért ide írok. Meg ugye ezt nektek és magamnak írom, nem pedig minden kukynak aki a barátikörön nézegelődik.

Az ihletet az adta, hogy csináltam a barátikörön egy kérdőívet annak reményében, hogy ki lehet majd választani, hogy kinek akarom elküldeni és kinek nem, ellenben ezzel a lehetőséggel sajnos nem élhettem, ezáltal mindenki - közeli és távoli - ismerőseim is megkapták a kérdőívet. Itt és most szeretnék bocsánatot kérni, amiért elküldtem mindenkinek, és annak ellenére, hogy azért nem égtem a vágytól, hogy kitöltsétek, köszönöm mindenkinek, aki kitöltötte. Sajnos más módját nem találtam ennek a szorrizgatásnak, mert üzenőfal tudtommal nincs.

Most pedig pár unalmas gondolatjel arról, hogy mi történt mostanában:

-Elkezdődött a harmadik félév, ami ismét bebizonyította, hogy az egyetemen csak tévérzet lehet, ha azt érzed, hogy nagyjából tisztában vagy vele, hogy mire számíthatsz.

-Hugicám is felkerült az nagy Budapestre a Műszaki főiskolára, meglátogattam egy-két alkalommal. Hogy is fogalmazzak... élmény volt.

-Jártam Bosch nyíltnapon a Hungaroringen, ahol lehetőségem nyílt a skandinávosan hideg időt kabát nélkül élvezni egy napot át, ugyanakkor ülhettem egy F Astrában két eszméletlenül vadító kegyetlen kör erejéig a csodálatos magyar Formula 1 versenypályán.

-Először életemben élvezhettem a Veszprém-Budapest utat egy Mitsubishi Lancer Evolution IX-esből Balázs apukája jóvoltából. Speciál Téháiksz.

-Vettem egy zsíros 5.1-et a koleszba.

-I have experienced the Ötutcaiak. Ezt valahogy nem tudom magyarul mondani. Valamint I learned the rules of the TECHNOVIKING. Ez megint nem adja magyarul. "All heil the Technoviking!!!"

-Voltam Péter barátommal egy zseniális Korpiklaani koncerten, ami eléggé top2-es eddigi életem során. Hél A38

-Sikerült megmagyaráznom a gömbvillámot, ezzel nyertem egy ösztöndíjat az Oxfordra, valamint ha elkészítem a dokumentációt jelölnek Nobel díjra.

-Ez hazugság volt természetesen.

-Egy gyors szerelmi csalódást hagytam le az elejéről.

További szép életet mindenkinek.

Öt utcaiak:


Tevhnoviking